Kedves Művészek! Barátaim !
Amiben sokáig nem hittem / hittünk, az sajnos bekövetkezik néhány héten belül, a Pécsi Kisgaléria bezárásra kerül. A város vezetőivel folytatott korábbi személyes beszélgetésünk óta már látszott , hogy baj lesz , de a legutolsó pillanatig hittem , hogy nem történhet meg .
E levelem megírásához kellett egy kis idő a dolog feldolgozására.
A 27 éve, 1984 .december 14-én megnyitott művészeti intézményünk egy olyan speciális igény szerint működött, amely mintegy lehetőséget adott a kortárs és tradicionális művészet kamarakiállításban való bemutatására. Az elmúlt közel három évtizedben a szakma és tárlatlátogató közönség 315 kiállítást láthatott, melyben a pécsi és hazai művészek mellett jó néhány külföldi művész is bemutatkozhatott , mindezt egy sajátos kamaratermi hangulatban. Azt gondolom , hogy ezzel hozzájárulhattunk a pécsi képző-és iparművészet és művészeti képzés tekintélyének megalapozásához és fenntartásához, elismeréséhez.
Véleményem szerint ez a megszűnés óriási vesztesége lesz a város kultúrájának, hiszen a 2010 december 10-én a Zsolnay Kulturális Negyedben megnyitott közel 1000 m2 –es felületű kiállítóterem és a Széchenyi téri Galériánk is más-más lehetőséget ad számunkra, gyakorlatilag néhány szakmailag fontos, bár nem nagy terjedelmű kiállításnak nagyon nehéz lesz megtalálni a helyét egy másfajta struktúrában.
Sajnos be kell látni nehezen volt védhető a helyzetünk a most divatos koncepció ellen, amely minden helyszín bevételkényszerét jelenti, s ami nem vett/vesz figyelembe szakmai értéket, a művészet jelenre / jövőre is vonatkozó kihatását. Az elmúlt évek programjainak sikere - nem mellékesen a mi munkánknak is köszönhetően - a közönség művészetről való véleményének átformálását vagy legalább is annak lehetőségét magában hordozta. A kortárs és hagyományos művészet váltakozó bemutatása sikeresnek bizonyult, hiszen olyan rétegeket is behozott a kiállító-terembe, akik eddig csak bizonyos tárlatokat látogattak.
Eddig a legnagyobb problémának az tűnt (legalább is azt hittük !), hogy hogyan tudjuk megőrizni az eddigi helyszíneket (Kisgaléria ,Széchenyi tér és Zsolnay) , nehogy a pénzhiányra hivatkozva bármelyiket megszüntessék, mint a Hattyú Házat és Tűztorony Galériát, sőt azoknak a hatáskörébe tereljék, akik bizony az EKF-évében sem bizonyították maradéktalan hozzáértésüket. Annak az évnek az ígéret halmazai érezhetően nagyon sok kárt tettek a pécsi művészetnek, intézményrendszernek.
A Zsolnay Kulturális Negyedben lévő új kiállítóterem persze lehetővé teszi olyan nagyobb lélegzetvételű tárlatok bemutatását, melyek a közel 1000 m2 –es felületen költségeiben és művészi értékeiben is meghaladják az eddigieket. A kiköltözés – a dolog jellegéből fakadóan - nemcsak egy egyszerű áttelepülést jelent, hanem bizony a távolságból fakadóan a városból való kiszakadást is. Hiszen a Kisgaléria - legalább is én így éltem meg ! – nemcsak kiállítóterem volt, hanem találkozóhely lett a művészek és köztünk. Bárki bármikor bejöhetett hozzánk, ahol bánata, öröme a miénk is lett, s a segítség sem maradt el, ha épp arra volt szükség.
Természetesen tudomásul veszem a város érdekeit, el kell fogadom a döntést, de nagyon fáj , hiszen én is 27 éve dolgozom a Pécsi Galériában, minden épületrész, minden bokor és fa, minden fűszál az én munkám eredményeképpen is alakult, nőtt, hozott létre egy sajátos belső hangulatú udvart, környezetet s kiállítóhelyet.
A Polgármester úrhoz írt utolsó levelemben azt kértem, hogy korábbi ígéretéhez híven támogassa a Pécsi Galéria és Vizuális Művészeti Műhely további intézményi és szakmai önállóságát, mellyel 34 éve szolgálja Pécs Város kultúráját és képviseli az itt élő képző-és iparművészek érdekeit itthon és a nemzetközi művészeti életben is. Remélem ez nem szenved csorbát !
Tőletek /Önöktől nem kérek állásfoglalást , nem szervezek aláírásgyűjtést sem - ez elveimmel ellenkezne! -, de elkeseredésemet tudatnom kellett ! Rábízom mindenkire hogyan értékeli, hogyan dolgozza fel ezt a történést, de mondja el baráti és szakmai körben mi történt Pécsett, a Kultúra Városában 2011 . június 23-án.
Barátsággal!
Gamus Árpád , igazgató
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése