vitaanyag 8 - Gamus Árpád válasza a nyílt levélre

Gamus Árpád, a Pécsi Galéria és Vizuális Műhely igazgatójának levele a szervezőkhöz

Sziasztok!
Te is fiam Brutus !? , azaz egy kicsit másképp  a két melléklethez  fűzve :
Elküldöm nektek is azokat  a leveleket (lásd itt és itt), amelyeket  "névnélküli próféták"  írtak ! Biztosan  nehéz névvel vállalni  az általuk  felvállalt  ügyet !! Vagy talán más az oka???
Nem különös , hogy  a  jelen helyzetben  egyre-másra  teremnek  azok a kiváló szakemberek , akik   semmiből  tudnak a debreceni MODEM-hez  vagy a  Műcsarnokhoz
hasonló léptékű programokat  létrehozni !!??
Csak a viszonyítás miatt : 

a Pécsi Galéria  éves költségvetése 13-ik éve       32 millió !
a debrecenieké                                                 400 millió!
A levélben példaként felhozott  Kodály Központté/Szimfonikusoké  kb.   650 millió plusz még  az épület fenntartásához biztosított  pénz, ami éves szinten milliárdos  tételt jelent !!!
Nem beszélve a Zsolnay Örökség Kht .-be átmentett  EKF Menedzsment  2011-es  költségeiről ! Érdekes arány ,nem ??!!??Ez mintha  kicsit  hiányozna a gondolataikból. Vagy az ismeret hiányzik ???
Ha bárkinek szándékában áll a képzőművészet jelen hazai helyzetével  megismerkedni tudok adni néhány  nevet  adni , akik  reális  tájékoztatást adnak
intézményeik  helyzetéről  , lehetőségeiről , gazdasági és szakmai ellehetetlenségéről , legyen az pesti vagy  más vidéki  intézmény.

Akik  "A szervezők"-höz tartoznak - tudomásom szerint -  azok közül sokan velem szemben sajnos nem azt az arcukat  mutatják , amely valóban hozzájuk tartozik
Néhányuk (Pl.: Gyenis Tibi, Fejős Miki , mások , mint Maurer Dóra !!! ) bizony  meglepetést szerzett  , néhány (Patartics ) nem ! De azért elgondolkoztató a dolog.
Miközben mi  azért keressük a várossal a  kapcsolatot , hogy megmenthessük a  művészeti egyesületeket (PBMT, Közelítés) , akkor akik ott ültek s természetesen mélyen hallgattak
 "A szervezők" közül  a Kulturális Bizottsággal való konzultációnk idején , ahogy most kiderült , már ásták a gödröt egy   igazán fontos ügynek ,a pécsi Képző - és  Iparművészet  megmentésének .
Ez a fajta  áskálódás  sajnos nagyon divat lett .
A két levél  persze nem  késztetett  volna  ennek a levélnek a  megírására annak ellenére , hogy eléggé  meglepett , hogy a cél érdekében "A szervezők" milyen módszereket  használnak .
De az , hogy az egyetem diákjait küldik ki az  utcára  aláírást gyűjteni  , úgy hogy a gyűjtést  konkrétan végzők  el sem tudják mondani mire -miért -ki ellen  gyűjtik az aláírást , hát bizony
kiverte a biztosítékot . Kíváncsi lennék  igazából ki gerjeszti ezt az akciót ??!! Mi  a célja ?? Talán pozícióba akar kerülni ?? De ennek  ez a módja??

"A szervezők" kacifántos nyelven  megfogalmazott írásai  persze sok igazságot  tartalmaznak  , a  probléma nem ismeretlen előttünk sem .
De ez a fajta aláírásgyűjtős beterjesztés  oda  vezethet  , hogy nem tudunk egységesen  fellépni  semmiért és senkiért   , s  odavezethet , hogy a ZsÖK Kht .
ráteszi a kezét az új  Galériára , ahogy már  jónéhányszor  kijelentették. Aztán majd természetesen megfelelő anyagiakkal  megtámogatva   kijelenthetik , hogy
lám-lám dilettánsok hada  dolgozott eddig itt. Mindjárt lesz  dolga  az ifjú titánoknak azaz  mi adjuk a kezükbe a lehetőséget!!!! Lesz majd fogadás ,bál,  konferencia ,
tánc és  látványos  program  ezerszámra , mely  bevételt hoz majd  és  okosan lehet  nyilatkozni a kihasználtságról , a bevételek nagyságáról.

Véleményem szerint ezt az évet tervezett  néhány kiállítással  ( mint például :„AZ EURÓPAI ISKOLÁTÓL NAPJAINKIG”, BTM. Fővárosi Képtára  ( Budapest ) , MULASICS  László  (1954-2001)
festőművész  emlékkiállítása és a HOPP-HALÁSZ Károly (Paks) Munkácsy-díjasképzőművész  életmű kiállítása ) a közönség  odaszoktatásával  kell végig vinni , majd a
2012-es programokat szeptember  hónapban   igényességgel és szakmaisággal  , valamint  komoly , kiszámítható anyagiakkal  kell  megtervezni. Ez eddig sem volt
másképp, sőt a KUBI-n  és a ZSÖK-kel is  így tárgyaltunk, leírtuk, elmondtuk . 
Fontos  feltétel az is , hogy a Zsolnay negyedben most még  folyó  munkálatok miatt a terület nem él , még akkor sem , ha a Gyugyi -gyűjteménybe néhány ezer látogató  bejut .
Bejut , de az a közönség  nem a kortárs képzőművészetre kiváncsi , sőt a csoportokat  vezető -invitáló személyek sem .A közönség  akkor fog csak egyfajta  automatizmussal  működni ,
 a belvároshoz hasonlóan  betérni   a galéria kiállításaira , ha  a helyszín rendezett lesz , ha szabadon járhat kelhet ,ha nem irányítja el máshova  senki , ha a Bóbita , a Csodák Palotája
és a Gyugyi gyűjtemény között átjárható lesz  a  helyszín valamint működni fog a  presszó kerthelyisége  is.

E szervezkedés  egyik kitalálója és fő szervezője  Gellér B. István , aki , amikor rákérdeztem azt  mondta , természetesen  nem ellenem  megy a dolog !!Mégis  másról nem szól a levél ,
mint a Zsolnay  Galéria  vezetőjére kiírandó pályázatról , kuratóriumról , együttműködésről , múzeumpedagógiáról, stb.Csak  annyit erről ,hogy az elmúlt  évtizedben a Brúnó  nem hozott
egyetlen egy  osztályt  egyik kiállításunkra sem , kizárólag az ő saját 2010.évvégi kiálítására.!! Kiváncsi  lennék  arra , mit szólna hozzá , ha  én is elkezdeném fumigálni  a Művészeti Gimiben
zajló képzést ?? Vérig lenne sértődve , azt hiszem! Pedig  biztosan ott is  vannak problémák.
Nos , ha valaki   ismeri a közelmúlt történéseit   tudja ,hogy én  szenvedek a  legjobban, hogy nincs több anyagi lehetőségem  szakmai programra.Most amit ide tudunk hozni  az csak
és  kizárólag a személyes kapcsolataim  révén kerül Pécsre , a pécsi  alkotók közül sokan  pedig ugyanezen  kapcsolatok révén  jutnak külföldi, más hazai bemutatkozási lehetőségekhez .
Ezt a dolgot  a honlapunkon  követni  lehet évekre visszamenőleg. Ma lassan ez a fajta  szervezés  egyre jobban kihalóban van ,az  általam felkért  partnerintézmények  csak az  évtizedes  küzdelmünk , finanszírozási gondjaink  ismeretében , munkánkat elismerve nyújtanak  segítő  kezet .Mert enélkül  bármilyen elgondolás   minden pénzbe, sok-sok millióba  kerül, melyre  pont az előbb említett
Brúnó és mások életműkiállítása volt a  jó példa .De hiszen erről beszéltünk már  jó néhányszor !
A Pécsi Galéria   eddigi  munkája  egyszerűen ellenőrizhető , hiszen a honlapunk tartalmaz  minden lényeges  információt , az érdeklődők számára  bármikor tudunk részletes információval  szolgálni  kurátorokról , szakmáról , médiáról , sikerről és persze  sikertelenségről is .  Ezt amiatt   jegyeztem fel ide , mert  a nyíltlevelet aláírók  közül sokan  rég nem voltak  a Galériáinkban  , még azokon a kiállításainkon sem , amelyek róla-róluk - barátokról -évfolyamtársakról  szóltak . Ezt néhány  reálisan gondolkodó , az aláírásokat gyűjtők által is megszólított művész  a gyűjtőknek fel is  rótta , de természetesen  ahogy lenni szokott  , a bomba  mélyen  van betelepítve.

És végül : reményünk sincs , hogy  emelnék az Önkormányzati  támogatásunkat ! Csak a példának okáért , ha  most  fel kell vennem egy teremőrt , akkor kérvényeznem kell a Polgármestertől  ,
majd a Pénzügytől , más fontos személyektől . Nem lehet szó semmilyen  létszámbővítésről  , minőségi ember  azaz múzeumpedagógus ,  manager ,  más szakember  felvételéről . De ezt  ti is tudjátok ,
hiszen régóta meglévő  probléma ez .Május  11-én  reggel 8 órára  újra megyünk a KUBI-ra , hogy az eredeti célunkat , a pécsi művészeti egyesületeket  megmentsük   s esetleg egy olyan integrációba  tudjuk bevonni , amellyel  hosszú távon biztosítható  lehet a működésük vagy a velünk való együttműködésünk . Ez az eredeti célunk akkor is , ha  most  ez a fajta  akció  biztosan  árnyékot vet az eredetileg tiszta  , szakmai  elképzelésre  , közös  célra , amelyet  a Közelítés Művészeti Egyesület vezetőivel  szerettünk volna  megvalósítani  . Hát ennyit a lényegi dolgokról!
Úgy gondoltam ,hogy muszáj  reagálnom erre a dologra , hiszen "A szervezők" közülnéhányan a lényegi , a Galéria  létét  meghatározó dolgokat figyelmen kívül hagyva  álltak be a  sorba  , amelynek így
egy  bizonytalan jövő lehet a következménye.
Úgy fejezem be  , amelyet  nem nem igazán szeretek  hangoztatni , de a  "LÉT A TÉT"!!

Baráti üdv
Gamus Árpád
U.I.: Ha valaki olyannak is elküldöm , aki a "A szervezők"-kel tart  elnézést  kérek ! Nem várom el a visszajelzést  és nem kell arcot mutatni  , véleményt formálni !
        Úgy gondolom  szükséges volt az információt eljuttatni  hozzátok , mert sokan  lennének , akik  későn -később tudnák meg a történteket . 

vitaanyag 7 - Gamus Árpád válasza a galériát érintő vitaanyaghoz

Gamus Árpád, a Pécsi Galéria és Vizuális Műhely igazgatójának válaszlevele a galériát érintő vitaanyaghoz

Pécs, 2011.április 19.

SZIASZTOK! Válaszok a felvetésekre tőlem nektek és az április 20-i  KUBI felé !!!

Rólunk:

Gyerekek  sajnos   ez a  két nekem küldött melléklet   nem arról szól  amiről eddig  beszélgettünk !!!  Nem  hiszem , hogy  most nektek - a nekem írt levél szerint -  a  kulturális  bizottság előtt kizárólagosan a  Pécsi Galéria létéről és működéséről kellene   diskurzust  folytatnotok , bár a Galéria  működése  sok mindennel összefügg ! Ez ennél sokkal nagyobb  súlyú felvetés !

Véleményem szerint a lényeg , hogy megmaradjon a pécsi  képzőművészeti  felületek / helyszínek   struktúrája  , jól elkülöníthetően a  feladatok minőségéhez, tartalmához igazítva . Persze  ahhoz , hogy ez  működhessen , létrejöhessen   kell tudni  azt a szakmai  feladatsort , ami a Galéria működését befolyásolhatja.

Nekünk számtalan érdek mellett  kell működni , a művészek-művészet  érdekképviselete mellett  részt kell  vennünk a  város  kultúrpolitikai  céljainak megvalósításában itthon és  külföldön egyaránt . E mellett időnként  olyan kiállításokra is szükségünk van, melyekkel  pénzt termelünk a  további  minőségi munkához. Ez egy  érdekes  kontextusban jelenik meg programunkban  , melyet a legjobb szándékkal sem lehet  mindenki megelégedésére megvalósítani.

Nem lehet  folytonosan  számon kérni  a 30 évvel ezelőtti  korszakot meghaladó   bátorságot a művészet  megnyilvánulásaiban , bemutatásában, mert  ma már  ez nem úgy sül el , hanem általános  megjelenési forma. A beszűkült anyagi lehetőségek pedig  sokszor  kényszerpályára  viszik a legjobb szándékú akaratot is .

Persze, amíg a  városban lévő  helyszínek egyik legfontosabbjaként a többszöri helyszínváltoztatás ellenére  Közelítés Galéria is létezett  könnyebb volt a  művészet   bizonyos  területeit átengedve közösen örülni a másfajta , stílusában és műfajában  eltérő programoknak . A közönség  pedig sok esetben  átfedésben látogatta   két  intézményt  , ki-ki megtalálva  ízlésének , érdeklődésének megfelelő programot.

Ennek megszűntével  persze  keletkezett egy  űr , melyet  csak  együtt , egymás mellett  dolgozva  tudunk  megszüntetni . Nekünk hadra kell fogni  azt a sokéves  tapasztalatot, tudást, hazai és  külföldi  kapcsolatrendszert  , mellyel rendelkezünk , ellentétben az elmúlt években született mindenhez értő „próféták” rendelkezésére álló  tudással. Hogy mi a hosszabb távon jövedelmezőbb a  pécsi-baranyai művészek számára , azt  könnyen be tudjuk bizonyítani , amennyiben ez a kulturális bizottsági ülés  vagy ennek következményeként létrejövő konszenzus  lehetővé teszi   az együttműködésünket. 

Néhány szó az általatok ( Közelítés ) leírtakhoz :

A paradigmaváltás  a képzőművészetben  nemcsak szándék, hanem  sok-sok pénzt is jelent, mely a közönség visszacsalogatásához szükséges . A kapcsolattartás , a kommunikáció  azért is nehéz , mert az elmúlt évben néhány  központilag , minisztérium vagy  önkormányzatok által  támogatott gigakiállítással  szabályosan eltérítették  a potenciális  látogatók  ízlését , melynek hiányában a közművelődési , múzeumpedagógiai  szándék parttalanná vált.

A múzeumpedagógia  megvalósítása  a  felvetésetekkel azonos értékűen van/volt jelen a mi  gondolatainkban is .Volt is néhány  kísérletünk , de sajnos a   szándékunk elhalt  , mert az iskolai  művészeti oktatás  óraszáma ,annak tartalma nem tette  lehetővé  pedagógus által felügyelt  és  irányított  tárlatlátogatás megvalósítását.  Képzeljétek  el , az indokok egyik legfontosabb tétele az volt , hogy nincs a gyerekeknek  pénze  buszjegyre . Hát nem lehangoló?? Ha a város illetve a közlekedési társaság támogatni tudná ezt ingyenes buszok   beállításával , biztosan  eredményesebb lenne  a tervünk. 

A funkcionális  működés  expanzív iránya  pedig álom marad addig , amíg  személyi kérdéseket nem a megfelelő szakember kiválasztása  , hanem a létszám – és  bérstop határozza meg. Szakmai elvekről beszélni akkor , amikor a teremőr munkába állása  is problémát jelent  nem igazán időszerű.

Jószerivel  most a legnagyobb problémának az  tűnik , hogy hogyan tudjuk megőrizni  az eddigi helyszíneket (Kisgaléria ,Széchenyi tér és Zsolnay) , nehogy a pénzhiányra hivatkozva  bármelyiket megszüntessék vagy  azoknak  a hatáskörébe  tereljék, akik  bizony az EKF-évében  sem  bizonyították  maradéktalan hozzáértésüket. Annak az évnek az igérethalmazai  sajnos nagyon sok kárt tettek a pécsi művészetnek , intézményrendszernek .Sajnos be kell látni nehezen védhető a helyzetünk a most divatos koncepció ellen , amely   minden helyszínen  rendezvényeket , konferenciákat  szervezne  súlyos pénzekért , mely bevételek  nem az adott intézménynél  landolna. S ami a legfontosabb  nem vesz figyelembe   műtárgy értéket  , múzeumi szabályokat  s egyebeket.

Az elmúlt évek programjainak sikere , nem mellékesen  a közönség  művészetről  való véleményének átformálását  is  magában hordozta. A kortárs és hagyományos  művészet váltakozó bemutatása  sikeresnek bizonyult , hiszen olyan rétegeket is  behozott a kiállító-terembe, akik  eddig csak bizonyos  tárlatokat  látogattak.

Korábbi terveink lényeges részét  alkották azok a gondolatok , melyek a  kultúrdiplomáciáról, a szakmai konferenciákról, workshopokról, más társművészeti   programokról, kurátori szaktanácsadói testületről szólt , de aztán beláttam, hogy  pénz nélkül  ezeket a programokat  nem lehet  megvalósítani . Ma már minden pénzbe , nem is kevésbe kerül. Éppen ezért a programok szakmai  hátterét  kizárólag   személyes  kapcsolatok  révén , barátilag lehet  megvalósítani. De meddig lehet  kihasználni azokat , akik barátságból - sajnos úgy is lehet mondani - sajnálatból  segítik a munkánkat   , mert látják , tudják , hogy elkötelezettek vagyunk egy  közös  ügy ,a  művészet felé.

Hát ez a magyar reality !!

A Somody Péternek pár baráti szó sorban a levele szerint:

1., Ahogy az előbbiekben leírtam a  szakmai tanácsadó testület évek óta vesszőparipám ,hiszen az én munkám is  könnyebb lenne , nagyon sok gondtól szabadulnék meg .  Azt írod ,hogy  ingyen elvállalnák a művészek. Meddig lehet  elvárni  bárkitől is , hogy   ingyen dolgozzanak , sőt  felelősséggel hozzanak döntéseket  ??

2.,  Az  egyszemélyi  kurátorság  valóban magában hordozza  a lehetőségét a melléfogásnak , de  pont az EKF-es életmű kiállítások   mutattak pozitív és negatív  példát is erre. S a jót  meg kell fizetni , hiszen egy , a  Zsolnay Negyedben lévő kiállítótérben bemutatható anyag előkészítése ,  feldolgozása  igazán erőt  követelő  MUNKA , így nagy betűkkel  s annak pénzbeli  értéke van .  Amúgy , pont te tudhatod legjobban , hogy  most is  kapok és  fogadok  kiállításokat    művészi vagy ha  úgy tetszik művészi , kurátori ajánlásra , akár tőled is . Az általános  „kultúraszervező” , mint én is ,   nem  egyedül és nem öncélúan , hanem  jelentős segítséggel dolgozik. A kiállításaink  szakmai  háttere  pedig adatbázisainkból  lekérhető , követhető.

3., A Pécs Város Kortárs  Művészeti díj  alapítása  az én  régi vesszőparipám is , mert a Pécs Város Művészeti díja  sajnos nem teljesítményhez  kötött , hanem más  körülmények  révén kerül átadásra , szinte jelentősége sincs. Arról nem is beszélve ,hogy a művészeti ágak összességére  találták ki , zenész, színész, képző – és  iparművész azonos   súllyal  értékelt  s  nem veszi figyelembe a  műfaji sajátosságokat. 

4., Az ingatlanok üzleti alapú hasznosításáról a művészekkel , művészeti egyesületekkel  kapcsolatban  azonos a véleményünk . Hiába való harcot vívtunk a  Tűzoltólaktanya esetében is  jó néhány évvel ezelőtt is ,s ebben semmi sem változott . Ezt pedig a város vezetésének politikai akaratától  függetlenül nem lehet  megoldani. Egyesületi tagdíjakból  nem lehet  ilyen tevékenységre  használt ingatlanokat fenntartani.

A fiatalok megtartására  pedig csak az lehet a megoldás , ha   megteremtjük a családalapítás és a műterem létrehozásának  feltételeit , továbbá a támogatást  a fiatal alkotó  műtárggyal  fizethetné vissza .Ha  áttekintjük a Pécsett élő/alkotó  tehetségek nagy számát   belátható  micsoda  gyűjteményre tenne szert a város rövid időn belül  !

Talán ennyi elég lesz előzetesen  !

Baráti üdvözlettel

Gamus Árpád

vitaanyag 6 - Doboviczki Attila levele Gyenis Tibornak

Kedves Tibor,

Örömmel olvastam leveleidet, melyben - mint számomra kiolvasható célként -  a szakma közös fellépésével a helyi művészeti élet és intézményi struktúra működésén szándékoztok változtatni, esetlegesen új alapokra helyezni azt.

Ezzel együtt szeretnék hozzászólni e vitához, s néhány észrevétellel kiegészíteni az abban taglaltakat; a nyílt meghallgatást a városi Kulturális Bizottságnál többekkel együtt az alább csatolt levélben kezdeményeztük. A meghallgatás a pécsi képzőművészeti élet néhány fajsúlyos kérdésében kezdeményezett párbeszédet a helyi kultúrpolitika képviselőivel.

A meghallgatás képzőművészeti oldala kissé improvizatorikusan alakult, melyen a bizottság tagjain kívül részt vett a Zsolnay Örökségkezelő vezetése (Bozóky Anita, Ruzsa Csaba – Salamon Péterrel együtt), s névsor szerint Fejős Miklós, Gamus Árpád, Gellér B. István, Kuti László, Orosz Klára, Varga Rita és jómagam. Pinczehelyi Sándor és Somody Péter egyéb elfoglaltság okán levelet írt a fórumnak, Bencsik István és Nagy Márta sajnos nem tudtak eljönni. A résztvevők megszólításánál szempont volt, hogy lehetőleg valamely helyi szakmai szervezet, intézmény is kapcsolódjon személyükhöz; ez sokaknál több szervezetet is jelenthet.

A meghallgatáson több, a csatolt levélben megfogalmazott kérdésről sikerült röviden szót ejteni, s ezek alapján az egyes kérdések tárgyszerű kibontása jelenti a május 11-i meghallgatás alapját.

Tervezett programpontok:

- a Pécsi Galéria jövőképe

- kortárs művészeti pedagógiai programok: együttműködési lehetőségek/elképzelések a városi alap- és középfokú oktatási intézményekkel; tematikus- és korosztályos programok

- városi művészeti díj kérdése

- üres ingatlanok használata, hasznosítása - műtermek, stúdiók, kiállító- és rendezvényhelyszínek

Kb. ennyit az előzményekről és az ott elkezdett párbeszéd tematizálásáról.

A magam részéről bíztam abban, hogy ez a megmozdulás valóban elindít egy érdemi vitát, melyről szervezkedésetek ezúton is visszaigazol.

Az alábbiakban szeretnék néhány gondolat erejéig reagálni leveletek tartalmi részére. Mivel észrevételeitek túlnyomó részt a Pécsi Galériával foglalkoznak, így leginkább csak erre reflektálnék most.

Azt gondolom, hogy ez egy kivételes helyzet, amikor is egy kiállítási intézmény szakmai pozícióját, működési koncepcióját van módunkban megvitatni, s esetlegesen befolyásolni. Ez az intézmény hosszú évekre, évtizedekre meghatározó szereplője lesz - remélhetőleg nem csak - a helyi képző- és iparművészeti, vizuális művészeti szcénának. E szerep minősége és tartalmi elemei azok, melyek felelősségét igyekszünk mindannyian hangsúlyozni.

Ugyanakkor nem lehet minden intézményi-strukturális hiányosságot egyetlen intézmény létrejöttével orvosolni, ezt ettől elvárni. Pláne, hogy az intézmény számára - egyelőre – nem biztosítottak a működéshez szükséges finanszírozási keretek.

Természetesen nem gondolom, hogy az intézmény szakmai koncepciója, a működés anomáliái csakis a pénzügyi mozgástér függvényében korlátosak. (Egy következő csatolmányban az intézmény működésére vonatkozó vitaanyagunk is olvasható. ) Ugyanakkor meg kell érteni, hogy jelenleg a kiállítótér jövőbeni szakmai identitása s autonómiája a kérdés; a Zsolnay Negyed irányítása alatt nem garantált az intézmény – vizuális művészeti - profilja. Ez a vitán színtisztán kikristályosodott; komoly nyomás- és elvárásrendszer fogalmazódott meg azzal kapcsolatban, ahogyan a kiállítóteremnek a ZsÖK céljait, marketingstratégiáját kell kiszolgálnia, illeszkedve –egy egyenlőre csak igen homályos – programprofilba. Egyúttal olyan irányokban körvonalazták ezt a profilt, mely esetenként a vizuális művészetektől igen távol álló területekre kalandozik.

Teljességgel elfogadható az a szándék, hogy az intézmény vezetőjének kiválasztása szakmai, nyílt pályázat alapján történjen. Ugyanakkor a döntéshozó grémium kiválasztásánál nem hiszem, hogy azt szerencsés lenne pusztán múzeumi, intézményi vezetői kvalitásokhoz kötni. Azt gondolnám, hogy akár csak a helyi, de a hazai szakmai - képzőművészeti intézményrendszer sokkalta tagoltabb, mintsem csak ebből a körből lehetne meríteni.  S azt is gondolnám, hogy mielőtt kitaláljuk, hogy miképpen válasszunk vezetőt egy intézmény élére, előbb magát az intézményt kellene stabilizálni, s egyúttal annak pozícióit, küldetését meghatározni.

A magam, a magunk részéről – nem kizáró jelleggel - erre a feladatra tettünk mások mellett javaslatot, ajánlatot.

S még valami: kissé meglepett az a felvetésed, mely "Bélaként", mások mellett engem is valamiféle megosztó személyiségként láttat. Való igaz, hogy az általam, általunk irányított Közelítés az évek során számos esetben nyíltan állást foglalt, vagy legalább is állást foglalni igyekezett biz. művészeti elképzelés, művészetfogalom mentén. Ez szerintem vállalható, főképp, amikor nemigen lehet egységes művészetfogalomról beszélni. A kérdés inkább akként tehető fel, hogy miképpen képesek ezek az eltérő koncepciók párbeszédet, adott esetben vitát folytatni, ad absurdum együttműködni egymással – s szerintem ez nem kizárásos alapon működik. Alapból nem lehet exkommunikálni sem X-t, sem Y-t, sem mást: mert ez nem fair. Egyébként minden szkepticizmusomat félretéve kijelentem, hogy a magam részéről nemigen látok olyan integráló személyiséget a hazai művészeti intézményi munkaerőpiacon, aki mögé akár csak a helyi művészeti szcéna egy emberként felsorakozna. Ahogyan egy Bekét, Keserüt, Fabényit, Petrányit, Gulyást sem fogadott egyhangú éljenzéssel a Műcsarnok élén a szakma…

Ami a történet intézményi jellegét illeti, Te is jól ismered a hazai szcéna működését, s ebben van talán némi rálátásod a Közelítés eddigi működésére. Az elmúlt másfél évtizedben úgy működtettünk folyamatosan kiállítótereket, s hoztunk létre időszaki nagyrendezvényeket, szakmai programokat, hogy nem volt stabil működési háttere az egyesületnek. Mi hobbyintézményt csináltunk. Ebből lett mára elegünk; a Zsolnayba elképzelt kortárs művészeti intézet meghiúsulásával, a Hattyúház feladásával csakis valamely intézménybe integrálódva tudjuk elképzelni a folytatást. Ilyen intézmény jelenleg Pécsen egy van, a galéria (a Művészetek Háza, az egyetem ilyen jellegű tevékenységekre alkalmatlan).

Jól látod, látjátok, a helyi civil érdekérvényesítő képesség igen gyenge. Az összefogásnak valóban itt lenne az ideje.

A további párbeszédre nyitottan,

baráti üdvözlettel:

vitaanyag 5 - nyílt levél

A vizuális művészetek lehetőségei

Nyílt levél Pécs város Önkormányzatának Kulturális Bizottságához

Pécsett élő képző-és iparművészek, művészettörténészek szükségesnek látnák a város kortárs vizuális művészetével és annak közvetítésével foglalkozó intézmények működésének és stratégiáinak átgondolását, összehangolását, de legfőképpen léptékváltását. A változtatásoknak 3 fő okát ajánljuk figyelmükbe.

1. Erősödő társintézmények

A 2010-es év és a felvezető időszak számos kultúraközvetítő intézmény megújulását hozta magával.  A Zsolnay Negyed új kulturális kínálata, a Tudásközpont és a Kodály Központ nívóssá váló együttesében szükség van a nagyszabású új kiállítóhelyet kapott Pécsi Galéria szakmailag megalapozott, jól artikulált vizuális művészeti kínálatára. Ezzel erősödhet és gazdagodhat a Zsolnay Negyed kulturális és művészeti teljesítménye, valamint Pécs a Debreceni MODEM mellett regionális vezető szerepre tehetne szert.

2. Szellemi tőke

Városunkban egyedülállóan nagy számban él és dolgozik a fővároson kívül állami és szakmai díjjal elismert művész. Számos ígéretes fiatal alkotó, illetve a közép és felsőfokú művészeti képzésben végző diák tevékenykedik itt. A  kommunikáció, a filmelmélet és a filozófia illetve esztétika szakon tanuló és végzett, művészettel foglalkozó diákkal együtt ez egy rendkívül jelentős szellemi potenciál, mely csak erős együttműködéssel és releváns célokkal tud bekapcsolódni a város kulturális életébe. A hazai és határon túli vizuális művészeti élet jelentős kisugárzású és vonzású, a főváros mellett egyetlen vidéki központjává válhatna városunk. A jól működő fiatal szakemberek városban tartása nem csupán közönségszervező hatással, de közösségépítő erővel is bír.

3. Együttműködés

Az utóbbi években számos intézmény, erősödött meg, és lát el művészet-közvetítői feladatot.  Az Önkormányzat által is preferált szerepe miatt az Új Galéria előtt áll az a szerep, hogy mind a művelődési, mind a szakmai szervezetekkel együttműködésben erősítse meg a kultúrának ezt, az utóbbi időben meggyengült, de jelentős teljesítményre képes szegmensét. A jelenlegi széttagolt struktúra megváltoztatásával egy lassú de határozott szellemi és alkotó erőket helyzetbe hozó ágazat bontakozhat ki. Számos sikeres hazai példa teszi sürgetővé, hogy a közoktatásból kiszorult vizuális nevelést pécsi viszonylatban is pótoljuk a másutt sikeres múzeumpedagógiai tevékenység megszervezésével.

Az új galériának feladata lenne a cégek és intézmények felé közvetíteni a művészek munkáját és szolgáltatásait, segíteni a művészeti kreativitás és az üzleti szféra együttműködését. A közönség aktiválásának és a városrész rehabilitációjának, illetve a Zsolnay Negyed szigetszerűségének oldására fontos eszköz lehetne a közősségi diskurzusra építő public art események szervezése is. Létfontosságúnak tartjuk a magas színvonalú kortárs vizuális kultúra közvetítését, értékteremtő és iránymutató szerepének felvállalását.

Ha őszintén szembenézünk a fenti szempontok alapján a Pécsi Galéria elmúlt évtizedével, azt látjuk, hogy erőfeszítései ellenére elvesztette regionális központi és országosan is figyelemreméltó szerepét, és közönségét. Pusztán helyiérdekű, átgondolatlan és koncepciótlan kiállításokat kényszerült szervezni. A Galéria nem képes artikulálni, és a közösség számára tolmácsolni a régióban és az ország illetve a szomszédos országok művészeti eredményeit.  Csekély az erőforrás és törekvés az iskolákkal, oktatási intézményekkel kezdeményezett együttműködésre. A közönség-kommunikációs és múzeumpedagógiai tevékenység és a társművészetekkel való együttműködés is inkább számos kihagyott lehetőséget jelent.

Javaslat

Javaslatunk szerint egy szélesebb szakmai párbeszéd megkezdésével a struktúra átalakításával hatékonyabban működő intézmény jöhet létre. Ajánljuk tehát, hogy az önkormányzat ismerje el a kérdés szakmai jellegét és olyan elvárásokat fogalmazzon meg, melyek mind a művészekkel, mind a társintézményekkel szorosan együttműködve alakítja ki az Új Galéria működését. Ennek érdekében szükséges egy független, múzeumi, intézményi gyakorlattal bíró szakemberek által elbírált igazgatói pályázat kiírása.  Az Új Galériának szüksége van egy olyan önálló vezetőre, aki nemzetközi szakmai horizonttal és magas fokú együttműködési képességgel képes a fenti szempontok szerint méltóvá tenni a Zsolnay Kulturális Negyedhez az Új Galériát. A szakmai zsűri szükségességét mi sem bizonyítja jobban, mint a Kodály Központ pályázatának sikere, az épület nívója. Javaslatunk nem financiális természetű, és nem személyek pozíciójáról szól, hanem szemléleti és strukturális természetű, annak érdekében, hogy az adófizetők pénze hatékonyan forduljon át innovatív kultúrateremtő és megtartó tevékenységbe.

A vizuális művészetek lehetőségei

Nyílt levél Pécs város Önkormányzatának Kulturális Bizottságához

Aláírások (egyelőre sajnos titulus és díjak nélkül.) Lezárva: 2011.május 04.

Keserü Ilona, Gellér B István, Valkó László, Vidovszky László, Aknai Tamás, Uhrik Dóra, Colin Foster, Molnár Tamás, Rigó István, Rajnai Richárd, Hegyi Csaba, Losonczy István, Makra Zoltán, Palatinus Dóra, Pál Zoltán, Gyenis Tibor, Horváth M Zoltán, Bencze Zoltán, Horváth András, Keserü Katalin,Maurer Dóra, Kovalovszky Márta, Kovács Péter, Szabó Klarissza Médea, Komjáthy Máté, Thiesz Angéla, Váradi Bence, Bencsik Barnabás, Mélyi József, Szoboszlai Lilla, Hajdu István, Fükéné, Valter Mária, Kovács Olívia, Kulmann Miklós, Kánya Emőke, Horgas Karina, Dobó Tamara Zsófia, Berentés Attila, Nagy Zsófia Magdolna, Fesető Lilla, Tollas Erik, Czéh Dániel, Antal Szilveszterné, Antal Szidónia Draupadi, Molnár Tibor Attila, Bali Franciska, Khoór Viola, Pénzár Ágnes, Németh Ádám, Nyúl Mirjam, Andrész Anett, Boda Jánosné, Mazár Mária Ibolya, Streit Henrik, Magyar Tamás, Kocsó Tímea, György Márton,  Horváth Rita, Fejes István, Kajor Balázs, Békési Ervin, Gnádt Ferenc, Kerner Miklós, Víg Diána, Bagi Ádám, Sallay Dániel, Völgyi Gábor, Magyar Ágnes, Zsin Bence, Nagy Sarolta, Szakál Éva, Sipos Orsolya, Streit Henrik, Szeiler Viktória, Tatár Boglárka, Tatár Boglárka, Görözdi Lilla, Szerdi Gábor, Mothokgo Ronald, Kelemen Péter, Maljusin Mihály, Knyihár Bence, Meződi Sándor, Mihályi András, Tóth Zoltán, Herold Anikó, Korányi Barnabás, Szalai Dorottya, Tóth Bianka, Clochan Flaviu, Gesztics "Burt" Norbert, Kovács Olivér, Hudák Jázmin, Markó Orsolya, Stavniczki Emese, Donka Péter, Zsinka Felícia, Szabó Barbara, Bíró Boglárka, Lukács Ildikó, Törtelli Lilla, Wéber Lilla, Faragó Emanuela, Szénási Zoltán, Horváth Gergely, Szabó Nóra, Asztalos Katalin, Papp Nikolett, Maródi Rita, Fekete Attila  

vitaanyag 4 - a nyílt levélhez kapcsolódó felhívás

Kedves Kolléga

Az elmúlt évek lehetőségei és változásai nagyrészt elkerülték, és érintetlenül hagyták a vizuális művészetek szakmai szervezeteit és kortárs művészettel foglalkozó szervezeteit. Az egyéni alkotói munka pedig mind nagyobb személyes áldozatok árán folytatható. Közismert, mégsem tudtunk ellene tenni semmit, hogy együttes szakmai fellépés hiányában a vizuális művészetek pozíciója egyre gyengébb a szervezetten fellépő és lobbizó társművészetekhez képest. A szomorkodás helyett érdemes a jó példákra figyelni. Talán szakmai szégyennek is lehet nevezni, hogy az utóbbi idők legfontosabb és legnívósabb köztéri képzőművészeti lehetőségét építészek, és nem képzőművészek szervezték. Az ehhez tartozó, alaposan előkészített pályázatot és a projekt gondozását szintén az Építészkamara és a két főszervező, (Épitészet és Kontextus) Bencze Zoltán és Horváth András formálta meg és bonyolítja le. Az alkotómunka fenntartása és a társadalmilag releváns szakmai lehetőségek megteremtése olyan feladatok elé állítja a művészeket , az ebben érdekelt művészettörténészeket,  a szakmai szervezeteket és intézményeket, kurátorokat és egyetemi hallgatókat amik újszerű kooperatív módszerek kidolgozását jelenti.

2011. május 11-én lesz a második fordulója az Önkormányzat, illetve pár szakmai szervezet megbeszélésének, aminek tétjei közül annyi felmérhető, hogy a Zsolnay Negyed új galériájának jövőjét, szakmai programját jelenti.

A jelenlegi helyzetben félő, hogy a gyenge eredményekre hivatkozható galériavezetés, illetve a megosztottság okán szintén gyenge érdekérvényesítő képességű intézmények, egyesületek elveszítik az új galéria vezetésének lehetőségét, mivel más nem kortárs művészettel foglalkozó szervezetek pályáznak az épület működtetésére! Ha e forgatókönyv megvalósul, az időnként megrendezett kortárs kiállítások szakmaisága és kapcsolata az alkotóművészekkel súlyos hatással lesz az egyéni alkotómunka színvonalára is.

A vázolt helyzetből kiindulva arra jutottunk, hogy első lépésként nyilvánossá és szakmaivá kell tenni az új galéria sorsát, ezért javasoljuk, hogy az önkormányzat ne pusztán adminisztratív keretek között határozza meg az intézmény sorsát, hanem egy független szakértőkből álló zsűri által elbírált pályázatban keresse meg a megfelelő személyt.

Kérünk ezért arra, hogy amennyiben egyetért e törekvésünkkel, támogassa azt aláírásával és kapcsolódjon be abba a munkába, aminek célja a város vizuális művészeti életének újjászervezése, megerősítése.

2011. április 25.                                                           A szervezők

(forrás: Gyenis Tibor)

vitaanyag 3 - Elképzelések és javaslatok a pécsi képzőművészeti szcéna működésével kapcsolatban

vitaanyag a Pécsi Galéria működéséhez

A Pécsi Galéria a nyolcvanas évektől fontos, progresszív szerepet töltött be a kortárs művészetben, mely hazai- és nemzetközi rangot vívott ki ezáltal a városnak. Ebben a progresszív - és a kortárs művészet kanonizálását is folytató – diskurzusban a Közelítés az elmúlt évtizedben szintén hangsúlyos szerepet vállalt, mint folyamatosan működő kiállítóhely. A Hattyúház kiállítóterem elvesztése ezt a folyamatot töri meg, s a kontinuitást veszélyezteti.

Jelen helyzetben – az intézményi léptékváltás következtében - azt látjuk, hogy a Pécsi Galéria szükséges és képes is intézményileg megújulni. Ez nem jelent mást, mint egyfajta intézeti funkciók felvállalását, az intézmény kortárs művészeti központként is kell, hogy működjön a továbbiakban.

a kortárs képzőművészet ma - a képzőművészet szerepe a kortárs vizuális kultúrában

- paradigmaváltás a képzőművészetben – az egyetemes művészetfogalmat egy változó művészetfogalom váltotta fel, sokkal inkább szituatív, aktuális, egymással kommunikálni képes művészetfogalmakról lehet beszélni. A művészeti intézményrendszer megváltozása, a művészeti médiumok használata, a különböző műfaji-, stílusbeli innovációk, a képzőművészet szerepvállalása egyes társadalmi kérdések megfogalmazásában, a közönséggel való kapcsolatok új módozatai jellemzik nagy vonalakban azokat a tendenciákat, amelyek mentén a képzőművészet fajsúlyos kérdései alakulnak napjainkban.

- a pécsi kortárs művészet helyi és nemzetközi megítélése nagymértékben függ attól, hogy milyen minőségű beszédmódokat képes folytatni; a helyi közönséggel, a különböző szakmai közösségekkel, a közoktatással, a politikával, a mediatizálást biztosító intézményekkel, a lehetséges mecenatúrával.

E párbeszéd csatornáinak megteremtése intézményi feladatként vállalható csak fel, melynek zászlóshajója regionális szinten a Pécsi Galéria kell, hogy legyen.

intézményi helyzetkép és működési elvek

- a szakmai együttműködések elmélyítése, a szakmai kontextus megteremtése hazai és nemzetközi szinten elsődleges feladat.

- az intézmény a kortárs művészet egyik meghatározó regionális központja kell, hogy legyen.

- az intézmény közművelődési feladatait is újra kell értelmezni; a helyi közoktatási intézményekre épülő, azokkal együttműködő pedagógiai programok, speciális látogatói közönségprogramok, rendezvények.

- az intézmény progresszív szerepet kell játsszon a kultúrdiplomácia – a nemzetközi kapcsolatok kiépítése és fejlesztése, elmélyítése - területén. Ne szimpla kiszolgálója legyen más szférák – politika, gazdaság – diplomáciai törekvéseinek, hanem partnere, ám független alakítója és motorja ezeknek.

- az intézménynek szerepet kell vállalnia a helyi és a nemzetközi kanonizációs folyamatokban; felelőssége nem csupán a kiállítási program lebonyolítása, nem pusztán egyes művészeti trendek, a művészet aktuális kérdéseinek megfogalmazásában merül ki, hanem az egyes alkotók „szakmai pozícionálásában”, művészeti pályájuk segítésében, a megfelelően nyitott intézményi háttér és alkotói közeg megteremtésében. Közösségét és közönségét egyszerre kell megteremtenie.

- a megváltozott léptékhez mérten nem csak funkcionálisan kell átgondolni a működést, de mind szervezetileg, személyi összetételét tekintve, mind financiálisan és intézményileg egyaránt új, expanzív irányokat kell megfogalmazni. Meg kell őrizni az intézmény autonómiáját, szervezetileg és költségvetésében is bővíteni kell lehetőségeit, kortárs művészeti intézményként kell értelmezni, működtetni.

- szakmai profiljában szem előtt kell tartsa és ki kell szolgálja a közönségigényeket, mely igény megteremtésében aktív szerepet is kell játsszon. Ennek érdekében kell bővíteni marketing-eszközeit, szakmai profilját. Ilyen, a párbeszédet segítő események lehetnek egyes társművészeti programok, gyerekfoglalkozások, szakmai konferenciák, workshopok, a kritikai párbeszéd ösztönzése.

- a szakmai programnak érzékenynek kell lennie a kulturális turizmus minőségére; alakítójává kell váljon e szférának, "sztár-kiállítások", nemzetközi rangú gyűjtemények, intézményi együttműködések biztosíthatnak erre garanciát.

- meg kell határozni az intézmény működési elveit és vízióját; mit akar és mire képes az intézmény a hazai és nemzetközi szcénában megjeleníteni. Egy ilyen küldetés-nyilatkozat nélkül nincs önálló arculata az intézménynek, párbeszédre alkalmatlan.

Mindehhez természetesen a fenntartó felől megfelelő politikai háttér, támogatás, elszántság és döntés szükséges.

KME

vitaanyagok 1 - Pinczehelyi Sándor levele a Kulturális Bizottsághoz

Dr. HOPPÁL Péter Úrnak

Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata

Kulturális Bizottság elnöke

Tisztelt Elnök úr, kedves Péter!

Sajnos a Kulturális Bizottság által megadott időpontban nem tartózkodom Pécsett, de gondolataimat – nagyon röviden – szeretném írásban rögzíteni.

1. Mint a Pécsi Galéria alapítója és 1977-1999 között igazgatója, méltánytalannak tartom, hogy az intézmény költségvetése még mindig csak 32 millió forint. Ebből a pénzből csak igen nagy megfeszítések árán, rengeteg nem honorált munkával lehet csak dolgozni. Jó lenne rangjának megfelelő összeggel működtetni az intézményt.

2. A Zsolnay Kulturális Negyedben megnyílt új terem évtizedes hiányt fed le, de ez nem jelenti azt, hogy a Széchenyi téri teremre és a Pécsi Kisgalériára nincs szükség, hiszen mindegyiknek más és más funkciója van. Számomra teljesen érthetetlen, hogy a Kisgalériát fel akarja az önkormányzat számolni.

Pécsett a képző- és iparművészet a legelismertebb munka, még akkor is, ha egyes, jelenleg funkcióban lévő vezetők azt mondják, hogy „hobbytevékenység”.

Ide másolok egy korábbi, friss írásomból néhány sort.
„Ma itt él, dolgozik vagy tanít: három Kossuth-díjas művész: Bencsik István(1992), Keserü Ilona (2000), Lantos Ferenc (2010), egy Kiváló művész: Pinczehelyi Sándor (2009), egy Érdemes művész: Rétfalvi Sándor (1989), tizenegy Munkácsy-díjas: Ádám Zoltán (2002), Gaál Tamás (1994), Gellér B. István (1999), Gerendy Jenő (2009), Gyenis Tibor (2010), Lengyel András (1997), Palotás József (1995), Pál Zoltán (2006), R. Fürtös Ilona (1977), Valkó László (1999), Varga Ferenc (2010), öt Ferenczy Noémi-díjas: Kertészfi Ágnes (1993), Millei Ilona (2008), Molnár Sándor (2001), Nagy Márta (1999), Uherkovich Ágnes (1999). Az egész Dunántúlon összesen nincs ennyi művészeti díjas alkotó, mint Pécsett vagy a megyében!”

Azt hiszem a fenti felsorolás önmagáért beszél, nem szólva a most már több száz magasan képzett idősebb és fiatalabb művészről, akik szeretnének megjelenni.

3. Tudomásul véve, hogy a Zsolnay Kulturális Negyedbe kinevezett vezetők nem értenek a vizuális művészethez, - bármennyire is szeretnék elhitetni mindenkivel -, tiltakozom az ellen, hogy ők bármit meghatározzanak a szakma megkérdezése nélkül. Az 1977 óta működő Pécsi Galéria már bizonyított…

4. A Közelítés Művészeti Egyesület eddigi tevékenysége hiánypótló volt a városban. Olyan eseményeket szerveztek, amely komoly nemzetközi visszhangot váltott ki az aktuális kortárs művészet ismerői és közönségük körében. Ők a jövő letéteményesei, mindenfajta támogatásuk a város színes kulturális életének elengedhetetlen része. Kérlek, hogy ezt döntéseitekben feltétlenül vegyétek figyelembe.

Röviden ennyit szerettem volna leírni. Egyébként egy meghatározott időben szívesen állok rendelkezésetekre, hogy mondandómat bővebben, más elemekkel is kiegészítve kifejtsem.

Pécs, 2010. április 12.

Barátsággal üdvözöl:

PINCZEHELYI Sándor