Gamus Árpád, a Pécsi Galéria és Vizuális Műhely igazgatójának válaszlevele a galériát érintő vitaanyaghoz
Pécs, 2011.április 19.
SZIASZTOK! Válaszok a felvetésekre tőlem nektek és az április 20-i KUBI felé !!!
Rólunk:
Gyerekek sajnos ez a két nekem küldött melléklet nem arról szól amiről eddig beszélgettünk !!! Nem hiszem , hogy most nektek - a nekem írt levél szerint - a kulturális bizottság előtt kizárólagosan a Pécsi Galéria létéről és működéséről kellene diskurzust folytatnotok , bár a Galéria működése sok mindennel összefügg ! Ez ennél sokkal nagyobb súlyú felvetés !
Véleményem szerint a lényeg , hogy megmaradjon a pécsi képzőművészeti felületek / helyszínek struktúrája , jól elkülöníthetően a feladatok minőségéhez, tartalmához igazítva . Persze ahhoz , hogy ez működhessen , létrejöhessen kell tudni azt a szakmai feladatsort , ami a Galéria működését befolyásolhatja.
Nekünk számtalan érdek mellett kell működni , a művészek-művészet érdekképviselete mellett részt kell vennünk a város kultúrpolitikai céljainak megvalósításában itthon és külföldön egyaránt . E mellett időnként olyan kiállításokra is szükségünk van, melyekkel pénzt termelünk a további minőségi munkához. Ez egy érdekes kontextusban jelenik meg programunkban , melyet a legjobb szándékkal sem lehet mindenki megelégedésére megvalósítani.
Nem lehet folytonosan számon kérni a 30 évvel ezelőtti korszakot meghaladó bátorságot a művészet megnyilvánulásaiban , bemutatásában, mert ma már ez nem úgy sül el , hanem általános megjelenési forma. A beszűkült anyagi lehetőségek pedig sokszor kényszerpályára viszik a legjobb szándékú akaratot is .
Persze, amíg a városban lévő helyszínek egyik legfontosabbjaként a többszöri helyszínváltoztatás ellenére Közelítés Galéria is létezett könnyebb volt a művészet bizonyos területeit átengedve közösen örülni a másfajta , stílusában és műfajában eltérő programoknak . A közönség pedig sok esetben átfedésben látogatta két intézményt , ki-ki megtalálva ízlésének , érdeklődésének megfelelő programot.
Ennek megszűntével persze keletkezett egy űr , melyet csak együtt , egymás mellett dolgozva tudunk megszüntetni . Nekünk hadra kell fogni azt a sokéves tapasztalatot, tudást, hazai és külföldi kapcsolatrendszert , mellyel rendelkezünk , ellentétben az elmúlt években született mindenhez értő „próféták” rendelkezésére álló tudással. Hogy mi a hosszabb távon jövedelmezőbb a pécsi-baranyai művészek számára , azt könnyen be tudjuk bizonyítani , amennyiben ez a kulturális bizottsági ülés vagy ennek következményeként létrejövő konszenzus lehetővé teszi az együttműködésünket.
Néhány szó az általatok ( Közelítés ) leírtakhoz :
A paradigmaváltás a képzőművészetben nemcsak szándék, hanem sok-sok pénzt is jelent, mely a közönség visszacsalogatásához szükséges . A kapcsolattartás , a kommunikáció azért is nehéz , mert az elmúlt évben néhány központilag , minisztérium vagy önkormányzatok által támogatott gigakiállítással szabályosan eltérítették a potenciális látogatók ízlését , melynek hiányában a közművelődési , múzeumpedagógiai szándék parttalanná vált.
A múzeumpedagógia megvalósítása a felvetésetekkel azonos értékűen van/volt jelen a mi gondolatainkban is .Volt is néhány kísérletünk , de sajnos a szándékunk elhalt , mert az iskolai művészeti oktatás óraszáma ,annak tartalma nem tette lehetővé pedagógus által felügyelt és irányított tárlatlátogatás megvalósítását. Képzeljétek el , az indokok egyik legfontosabb tétele az volt , hogy nincs a gyerekeknek pénze buszjegyre . Hát nem lehangoló?? Ha a város illetve a közlekedési társaság támogatni tudná ezt ingyenes buszok beállításával , biztosan eredményesebb lenne a tervünk.
A funkcionális működés expanzív iránya pedig álom marad addig , amíg személyi kérdéseket nem a megfelelő szakember kiválasztása , hanem a létszám – és bérstop határozza meg. Szakmai elvekről beszélni akkor , amikor a teremőr munkába állása is problémát jelent nem igazán időszerű.
Jószerivel most a legnagyobb problémának az tűnik , hogy hogyan tudjuk megőrizni az eddigi helyszíneket (Kisgaléria ,Széchenyi tér és Zsolnay) , nehogy a pénzhiányra hivatkozva bármelyiket megszüntessék vagy azoknak a hatáskörébe tereljék, akik bizony az EKF-évében sem bizonyították maradéktalan hozzáértésüket. Annak az évnek az igérethalmazai sajnos nagyon sok kárt tettek a pécsi művészetnek , intézményrendszernek .Sajnos be kell látni nehezen védhető a helyzetünk a most divatos koncepció ellen , amely minden helyszínen rendezvényeket , konferenciákat szervezne súlyos pénzekért , mely bevételek nem az adott intézménynél landolna. S ami a legfontosabb nem vesz figyelembe műtárgy értéket , múzeumi szabályokat s egyebeket.
Az elmúlt évek programjainak sikere , nem mellékesen a közönség művészetről való véleményének átformálását is magában hordozta. A kortárs és hagyományos művészet váltakozó bemutatása sikeresnek bizonyult , hiszen olyan rétegeket is behozott a kiállító-terembe, akik eddig csak bizonyos tárlatokat látogattak.
Korábbi terveink lényeges részét alkották azok a gondolatok , melyek a kultúrdiplomáciáról, a szakmai konferenciákról, workshopokról, más társművészeti programokról, kurátori szaktanácsadói testületről szólt , de aztán beláttam, hogy pénz nélkül ezeket a programokat nem lehet megvalósítani . Ma már minden pénzbe , nem is kevésbe kerül. Éppen ezért a programok szakmai hátterét kizárólag személyes kapcsolatok révén , barátilag lehet megvalósítani. De meddig lehet kihasználni azokat , akik barátságból - sajnos úgy is lehet mondani - sajnálatból segítik a munkánkat , mert látják , tudják , hogy elkötelezettek vagyunk egy közös ügy ,a művészet felé.
Hát ez a magyar reality !!
A Somody Péternek pár baráti szó sorban a levele szerint:
1., Ahogy az előbbiekben leírtam a szakmai tanácsadó testület évek óta vesszőparipám ,hiszen az én munkám is könnyebb lenne , nagyon sok gondtól szabadulnék meg . Azt írod ,hogy ingyen elvállalnák a művészek. Meddig lehet elvárni bárkitől is , hogy ingyen dolgozzanak , sőt felelősséggel hozzanak döntéseket ??
2., Az egyszemélyi kurátorság valóban magában hordozza a lehetőségét a melléfogásnak , de pont az EKF-es életmű kiállítások mutattak pozitív és negatív példát is erre. S a jót meg kell fizetni , hiszen egy , a Zsolnay Negyedben lévő kiállítótérben bemutatható anyag előkészítése , feldolgozása igazán erőt követelő MUNKA , így nagy betűkkel s annak pénzbeli értéke van . Amúgy , pont te tudhatod legjobban , hogy most is kapok és fogadok kiállításokat művészi vagy ha úgy tetszik művészi , kurátori ajánlásra , akár tőled is . Az általános „kultúraszervező” , mint én is , nem egyedül és nem öncélúan , hanem jelentős segítséggel dolgozik. A kiállításaink szakmai háttere pedig adatbázisainkból lekérhető , követhető.
3., A Pécs Város Kortárs Művészeti díj alapítása az én régi vesszőparipám is , mert a Pécs Város Művészeti díja sajnos nem teljesítményhez kötött , hanem más körülmények révén kerül átadásra , szinte jelentősége sincs. Arról nem is beszélve ,hogy a művészeti ágak összességére találták ki , zenész, színész, képző – és iparművész azonos súllyal értékelt s nem veszi figyelembe a műfaji sajátosságokat.
4., Az ingatlanok üzleti alapú hasznosításáról a művészekkel , művészeti egyesületekkel kapcsolatban azonos a véleményünk . Hiába való harcot vívtunk a Tűzoltólaktanya esetében is jó néhány évvel ezelőtt is ,s ebben semmi sem változott . Ezt pedig a város vezetésének politikai akaratától függetlenül nem lehet megoldani. Egyesületi tagdíjakból nem lehet ilyen tevékenységre használt ingatlanokat fenntartani.
A fiatalok megtartására pedig csak az lehet a megoldás , ha megteremtjük a családalapítás és a műterem létrehozásának feltételeit , továbbá a támogatást a fiatal alkotó műtárggyal fizethetné vissza .Ha áttekintjük a Pécsett élő/alkotó tehetségek nagy számát belátható micsoda gyűjteményre tenne szert a város rövid időn belül !
Talán ennyi elég lesz előzetesen !
Baráti üdvözlettel
Gamus Árpád
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése