Kedves Tibor,
Örömmel olvastam leveleidet, melyben - mint számomra kiolvasható célként - a szakma közös fellépésével a helyi művészeti élet és intézményi struktúra működésén szándékoztok változtatni, esetlegesen új alapokra helyezni azt.
Ezzel együtt szeretnék hozzászólni e vitához, s néhány észrevétellel kiegészíteni az abban taglaltakat; a nyílt meghallgatást a városi Kulturális Bizottságnál többekkel együtt az alább csatolt levélben kezdeményeztük. A meghallgatás a pécsi képzőművészeti élet néhány fajsúlyos kérdésében kezdeményezett párbeszédet a helyi kultúrpolitika képviselőivel.
A meghallgatás képzőművészeti oldala kissé improvizatorikusan alakult, melyen a bizottság tagjain kívül részt vett a Zsolnay Örökségkezelő vezetése (Bozóky Anita, Ruzsa Csaba – Salamon Péterrel együtt), s névsor szerint Fejős Miklós, Gamus Árpád, Gellér B. István, Kuti László, Orosz Klára, Varga Rita és jómagam. Pinczehelyi Sándor és Somody Péter egyéb elfoglaltság okán levelet írt a fórumnak, Bencsik István és Nagy Márta sajnos nem tudtak eljönni. A résztvevők megszólításánál szempont volt, hogy lehetőleg valamely helyi szakmai szervezet, intézmény is kapcsolódjon személyükhöz; ez sokaknál több szervezetet is jelenthet.
A meghallgatáson több, a csatolt levélben megfogalmazott kérdésről sikerült röviden szót ejteni, s ezek alapján az egyes kérdések tárgyszerű kibontása jelenti a május 11-i meghallgatás alapját.
Tervezett programpontok:
- a Pécsi Galéria jövőképe
- kortárs művészeti pedagógiai programok: együttműködési lehetőségek/elképzelések a városi alap- és középfokú oktatási intézményekkel; tematikus- és korosztályos programok
- városi művészeti díj kérdése
- üres ingatlanok használata, hasznosítása - műtermek, stúdiók, kiállító- és rendezvényhelyszínek
Kb. ennyit az előzményekről és az ott elkezdett párbeszéd tematizálásáról.
A magam részéről bíztam abban, hogy ez a megmozdulás valóban elindít egy érdemi vitát, melyről szervezkedésetek ezúton is visszaigazol.
Az alábbiakban szeretnék néhány gondolat erejéig reagálni leveletek tartalmi részére. Mivel észrevételeitek túlnyomó részt a Pécsi Galériával foglalkoznak, így leginkább csak erre reflektálnék most.
Azt gondolom, hogy ez egy kivételes helyzet, amikor is egy kiállítási intézmény szakmai pozícióját, működési koncepcióját van módunkban megvitatni, s esetlegesen befolyásolni. Ez az intézmény hosszú évekre, évtizedekre meghatározó szereplője lesz - remélhetőleg nem csak - a helyi képző- és iparművészeti, vizuális művészeti szcénának. E szerep minősége és tartalmi elemei azok, melyek felelősségét igyekszünk mindannyian hangsúlyozni.
Ugyanakkor nem lehet minden intézményi-strukturális hiányosságot egyetlen intézmény létrejöttével orvosolni, ezt ettől elvárni. Pláne, hogy az intézmény számára - egyelőre – nem biztosítottak a működéshez szükséges finanszírozási keretek.
Természetesen nem gondolom, hogy az intézmény szakmai koncepciója, a működés anomáliái csakis a pénzügyi mozgástér függvényében korlátosak. (Egy következő csatolmányban az intézmény működésére vonatkozó vitaanyagunk is olvasható. ) Ugyanakkor meg kell érteni, hogy jelenleg a kiállítótér jövőbeni szakmai identitása s autonómiája a kérdés; a Zsolnay Negyed irányítása alatt nem garantált az intézmény – vizuális művészeti - profilja. Ez a vitán színtisztán kikristályosodott; komoly nyomás- és elvárásrendszer fogalmazódott meg azzal kapcsolatban, ahogyan a kiállítóteremnek a ZsÖK céljait, marketingstratégiáját kell kiszolgálnia, illeszkedve –egy egyenlőre csak igen homályos – programprofilba. Egyúttal olyan irányokban körvonalazták ezt a profilt, mely esetenként a vizuális művészetektől igen távol álló területekre kalandozik.
Teljességgel elfogadható az a szándék, hogy az intézmény vezetőjének kiválasztása szakmai, nyílt pályázat alapján történjen. Ugyanakkor a döntéshozó grémium kiválasztásánál nem hiszem, hogy azt szerencsés lenne pusztán múzeumi, intézményi vezetői kvalitásokhoz kötni. Azt gondolnám, hogy akár csak a helyi, de a hazai szakmai - képzőművészeti intézményrendszer sokkalta tagoltabb, mintsem csak ebből a körből lehetne meríteni. S azt is gondolnám, hogy mielőtt kitaláljuk, hogy miképpen válasszunk vezetőt egy intézmény élére, előbb magát az intézményt kellene stabilizálni, s egyúttal annak pozícióit, küldetését meghatározni.
A magam, a magunk részéről – nem kizáró jelleggel - erre a feladatra tettünk mások mellett javaslatot, ajánlatot.
S még valami: kissé meglepett az a felvetésed, mely "Bélaként", mások mellett engem is valamiféle megosztó személyiségként láttat. Való igaz, hogy az általam, általunk irányított Közelítés az évek során számos esetben nyíltan állást foglalt, vagy legalább is állást foglalni igyekezett biz. művészeti elképzelés, művészetfogalom mentén. Ez szerintem vállalható, főképp, amikor nemigen lehet egységes művészetfogalomról beszélni. A kérdés inkább akként tehető fel, hogy miképpen képesek ezek az eltérő koncepciók párbeszédet, adott esetben vitát folytatni, ad absurdum együttműködni egymással – s szerintem ez nem kizárásos alapon működik. Alapból nem lehet exkommunikálni sem X-t, sem Y-t, sem mást: mert ez nem fair. Egyébként minden szkepticizmusomat félretéve kijelentem, hogy a magam részéről nemigen látok olyan integráló személyiséget a hazai művészeti intézményi munkaerőpiacon, aki mögé akár csak a helyi művészeti szcéna egy emberként felsorakozna. Ahogyan egy Bekét, Keserüt, Fabényit, Petrányit, Gulyást sem fogadott egyhangú éljenzéssel a Műcsarnok élén a szakma…
Ami a történet intézményi jellegét illeti, Te is jól ismered a hazai szcéna működését, s ebben van talán némi rálátásod a Közelítés eddigi működésére. Az elmúlt másfél évtizedben úgy működtettünk folyamatosan kiállítótereket, s hoztunk létre időszaki nagyrendezvényeket, szakmai programokat, hogy nem volt stabil működési háttere az egyesületnek. Mi hobbyintézményt csináltunk. Ebből lett mára elegünk; a Zsolnayba elképzelt kortárs művészeti intézet meghiúsulásával, a Hattyúház feladásával csakis valamely intézménybe integrálódva tudjuk elképzelni a folytatást. Ilyen intézmény jelenleg Pécsen egy van, a galéria (a Művészetek Háza, az egyetem ilyen jellegű tevékenységekre alkalmatlan).
Jól látod, látjátok, a helyi civil érdekérvényesítő képesség igen gyenge. Az összefogásnak valóban itt lenne az ideje.
A további párbeszédre nyitottan,
baráti üdvözlettel:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése