vitaanyag 13 - Gerő Ambrus körlevele

Tisztelt Tanáraim és Kollégáim.

Kérem engedjék meg, hogy előbbre hozzam a június 9 -i határidőt és a vázolt probléma felvetéstől is némiképp eltérjek.  

Valamint engedjék meg, hogy őszintén beszélhessek Önökhöz, mint egy fiatal művész, aki egyre inkább aggódik és szeretné, ha Pécs képző- és iparművészete előrébb lépne. Sőt, nem is az előrelépés a jó szó. Hiszem, hogy olyan  humánerőforrás-potenciállal rendelkezik városunk, hogy energia befektetéssel, az egymásra odafigyeléssel egy olyan presztízst érhetnénk el a képzőművészet terén, mint amellyel egy francia vagy német "kisváros" rendelkezik. Jóllehet anyagi forrásaink jelen pillanatban nem így festenek. Tisztában vagyok Pécs város kb. 35- 40 milliárdos adósságával.

Őszintén szólva, úgy látom magunkat - a szcénát - ,mint akik a szakadék szélén állnak, egymást harapják, némák, és mindjárt bele esnek a mély, hosszú, végtelen verembe. Ha így folytatjuk, ott is marad sok időre ez a szeretetre méltó szcéna. 

Van egy másik víziom is: zuhanunk anélkül, hogy megálljt tudnánk parancsolni a gravitációnak. Úgy érzem esünk, szétesünk és nem tudjuk irányunkat megváltoztatni; pedig tudom nincs más perspektíva csak fölfelé, és ezt Önök, Ti is így szeretnétek, mert mindnyájan bízunk és reménykedünk valami jobban.

Érdekes hogy ezt pont én mondom, a pár napja született Nyílt levél egyik névtelen aláírás gyűjtője, hiszen most már én is azok közé tartozom akiket egyesek nem szívlelnek.Barátaim! Ne ellenségeskedjünk. Gyakoroljunk önkritikát. Tartsunk össze. Tegye mindenki szívére a kezét és nézze meg mennyit tett a közös ügyekért. De nem is ez a legfőbb, hanem az, hogy mennyire leszünk motiváltak abban, hogy harcoljunk mától a vizuális művészetért.

Mondok valamit így nagy okoskodva: szerintem a köztünk oly csekély és gyenge minőségű KOMMUNIKÁCIÓ nagyban hozzájárult a Közelítés álmának szertefoszlásához, mely álom a Hattyúház "székhely" megmaradása volt. Már nem tudjuk meg mi lett volna, ha meghúzza valaki a vészharangot úgy igazából, izmosan. De én most ezt teszem. (Bevallom, én sem mentem oda Varga Ritához és Doboviczky Attillához azzal, hogy mit tudok segíteni, annak érdekében, hogy ne szűnjön meg a Király utcai galéria és stb és stb.)

Most visszatérnék a segítségnyújtás kérdéséhez: eddig miért nem kapcsolódott be Pécs művészeti szcénája, hogy tolja a Pécsi Galéria szekerét? Miért nem volt köztünk igazi, átfogó stratégiával rendelkező együttműködés? Mert nem volt köztünk egység, kommunikáció, együttműködés, testvériség, és ezen kell most sokat dolgozni.

Sokkal fontosabb a Nyílt levelünk kérdésénél, hogy Mi, a szakmabeliek képesek vagyunk-e fátylat borítani vélt személyes sérelmeinkre, és egységként felállni a város önkormányzatának Kulturális Bizottsága és a Zsolnay Örökség Kht elött. Tovább megyek: Erópa Kulturális Fővárosaként nekünk Pécs lakosságának, Magyarországnak és Európának tartozunk azzal, hogy felegyenesedjünk és egyenes vonalú, gyorsuló mozgással célba vegyünk a győzelmet, ami elismertséggel, büszkeséggel, és hírnévvel kecsegtet. Saját magunknak - vagyis a pécsi szcénának - kell bebizonyítani, hogy sokkal többre vagyunk képesek.

A tét, hogy lesz-e pezsgő, színvonalas képzőművészet Pécsett. Hogy lesznek-e egymást követő progresszív képzőművészeti kiállítások, konferenciák, megmozdulások, különös tekintettel arra, hogy megmarad-e teljes egészében képző-és iparművészeti felületnek a Zsolnay-negyedben álló Nagy Kiállítótér. Hogy jöhetnek-e elismert művészek a világ minden tájáról teljes életműveket bemutatni. Hogy jöhetnek-e rangos intézmények képviselői, igazgatói, művészettörténészek, esztéták előadásokat tartani. Hogy képesek vagyunk-e szerteágazó nemzetközi kapcsolatokat kiépíteni és ápolni; műtermeket biztosítani művészeinknek; progresszív köztéri szobrok-installációk projektjeit végig vinni, egészen addig míg végül azokat felavatjuk; be tudjuk-e indítani a jelenleg nemlétező lokális műkereskedelmet. Hogy képesek vagyunk-e Artfaireket rendezni; magazinokat kiokumulálni és kiadni; a képzővészetnek  különféle alternatív fórumokat teremteni; a Művészeti Kar szinvonalán dinamikusabban dolgozni, azt ugyanúgy ahogy az egész magánvalónkat az anyagi kátyúból kihúzni; non-profit és for-profit galériákat létesíteni a városban; jelentősen növelni a képzőművészetet kedvelők jelenleg elhanyagolható hányadát; képesek vagyunk-e nemzeközi és hazai pályázatokat írni, hogy kiegészítsük a büdzsét. Hogy képesek vagyunk-e ellenőrizhetően átlátni  a kultúrára költött pénzt, és ha azzal kifogásunk van, mert keveseljük, akkor tárgyalni az illetékesekkel. Hogy képesek vagyunk-e kellő szinten öngondoskodó módon élni és létezni.  

Sokat mondtam? Véleményem szerint ne érjük be kevesebbel.  

Ezért javaslok összehívni egy rendkívüli ülést, valamikor  ezen a héten vagy a következő héten, hogy minél nagyobb szakmai részvéttel kidolgozzunk egy közös stratégiát.

Szűkséges egy fórum, ahol az egyetemi hallgatók és a művészek tisztába kerülhetnek a város, illetve intézmények anyagi jellegű problémáival, és azokkal a tényezőkkel, amik a fejlődést gátolják, hogy aztán gondolataikkal előmozdítsák a jelenlegi helyzetet. (Ugyanez lehet a Művészeti Kar receptje is.) Önkéntességet is lehet szervezni, amely számos elintézendő ügyön dolgozhat: pályázatok keresése és megírása, intézmények háttérmunkája stb stb.

Az idő sürget, mert ezen a hétfőn - azaz ma - lesz egy szűk szakmai vita és szerdán lesz a meghallgatás az Önkormányzattal. Amennyiben megvalósul, a Rendkívüli Ülésre természetesen várjuk szeretettel Gamus Árpádot is, mert Ő is a közös ügyért tevékenykedik.

Rita és Attilla, kérlek tájékoztassatok minket mikor és hol lesz a mai gyűlés, biztosan van még, aki kötelességének érzi hogy megjelenjen. Kb. délután 5 órára számíthatunk. (Én ezért maradok itt Pécsen pedig lenne más dolgom.) A jelentkezők számától tegyük függővé hol lesz a mai gyűlés. sokra nem kell számítani

Ki kell találnunk mit szeretnénk, és azt a Kulturális Bizottság és a Zsolnay Örökség Kht. tudtára kell adni a legmegfelelőbb formában. Véleményem szerint meg kell teremtenünk "szakszervezetünket", mely érdekeinket magas fokon képviselni tudja. Szerintem úgy érdemes megszervezni a 

  - nem hétfői, nem szerdai - találkozót, hogy akár 40 - 50 fő is képes legyen jelen lenni, illetve meg kell adni a lehetőséget minden jelenlévőnek, hogy építő jelleggel kifejezhesse gondolatát.

Én hajnalokba folyó tevékenységgel gondolkozom, írok - vannak közülünk még páran mártírok; gondolkozzunk most közösen -, pedig én nem Pécsett képzelem el a jövőmet, komolyabb érdekeim nem fűződnek hozzá.

Valami mégis hajt.

Céljaink közösek.

Itt van az e-mail fóruma. Kérem mindnyájan osszák meg, mit gondolnak az ülésről, és itt elindítható egy levélfolyam. A hallgatóktól is elvárható az aktivitás, hogy kifejezzék mik az igényeik, illetve hogyan képzelik el a megvalósítást. Az első ülést kell megszervezni, utána már könnyebben megy a többi. Cselekszünk vagy marad a helyzet sekélyes?

Van egy blog, melyet Doboviczky Attila Gyenis Tibor közreműködésével azért fejlesztettek, hogy látogassák és szóljanak hozzá akár a Nyílt levél ügyében. Más fontos adalékok is megtalálhatók itt a Közelítéssel kapcsolatban.

pecsikortarsvita.blogspot.hu

Azonban az itt elharapózott hangulatot barátságossá kell tennünk.

Levelemben tán van helyesírási hiba és van egy két naivitás, de majd Önök, Ti kijavíthatjátok.

Barátsággal és pozitív válaszokban bízva:

Gerő Ambrus

PTE, Művészeti Kar, hatod éves festő szakos hallgató

Pécs, 2011, május 9.