Tisztelt Tanáraim és Kollégáim.
Kérem engedjék meg, hogy előbbre hozzam a
június 9 -i határidőt és a vázolt probléma felvetéstől is némiképp eltérjek.
Valamint engedjék meg, hogy őszintén beszélhessek Önökhöz, mint egy fiatal művész, aki egyre inkább aggódik és szeretné, ha Pécs képző- és iparművészete előrébb lépne. Sőt, nem is az előrelépés a jó szó. Hiszem, hogy olyan humánerőforrás-potenciállal rendelkezik városunk, hogy energia befektetéssel, az egymásra odafigyeléssel egy olyan presztízst érhetnénk el a képzőművészet terén, mint amellyel egy francia vagy német "kisváros" rendelkezik. Jóllehet anyagi forrásaink jelen pillanatban nem így festenek. Tisztában vagyok Pécs város kb. 35- 40 milliárdos adósságával.
Őszintén szólva, úgy látom magunkat - a szcénát - ,mint akik a szakadék szélén állnak, egymást harapják, némák, és mindjárt bele esnek a mély, hosszú, végtelen verembe. Ha így folytatjuk, ott is marad sok időre ez a szeretetre méltó szcéna.
Van egy másik víziom is: zuhanunk anélkül, hogy megálljt tudnánk parancsolni a gravitációnak. Úgy érzem esünk, szétesünk és nem tudjuk irányunkat megváltoztatni; pedig tudom nincs más perspektíva csak fölfelé, és ezt Önök, Ti is így szeretnétek, mert mindnyájan bízunk és reménykedünk valami jobban.
Érdekes hogy ezt pont én mondom, a pár napja született Nyílt levél egyik névtelen aláírás gyűjtője, hiszen most már én is azok közé tartozom akiket egyesek nem szívlelnek.Barátaim! Ne ellenségeskedjünk. Gyakoroljunk önkritikát. Tartsunk össze. Tegye mindenki szívére a kezét és nézze meg mennyit tett a közös ügyekért. De nem is ez a legfőbb, hanem az, hogy mennyire leszünk motiváltak abban, hogy harcoljunk mától a vizuális művészetért.
Mondok valamit így nagy okoskodva: szerintem a köztünk oly csekély és gyenge minőségű KOMMUNIKÁCIÓ nagyban hozzájárult a Közelítés álmának szertefoszlásához, mely álom a Hattyúház "székhely" megmaradása volt. Már nem tudjuk meg mi lett volna, ha meghúzza valaki a vészharangot úgy igazából, izmosan. De én most ezt teszem. (Bevallom, én sem mentem oda Varga Ritához és Doboviczky Attillához azzal, hogy mit tudok segíteni, annak érdekében, hogy ne szűnjön meg a Király utcai galéria és stb és stb.)
Most visszatérnék a segítségnyújtás kérdéséhez: eddig miért nem kapcsolódott be Pécs művészeti szcénája, hogy tolja a Pécsi Galéria szekerét? Miért nem volt köztünk igazi, átfogó stratégiával rendelkező együttműködés? Mert nem volt köztünk egység, kommunikáció, együttműködés, testvériség, és ezen kell most sokat dolgozni.
Sokkal fontosabb a Nyílt levelünk kérdésénél, hogy Mi, a szakmabeliek képesek vagyunk-e fátylat borítani vélt személyes sérelmeinkre, és egységként felállni a város önkormányzatának Kulturális Bizottsága és a Zsolnay Örökség Kht elött. Tovább megyek: Erópa Kulturális Fővárosaként nekünk Pécs lakosságának, Magyarországnak és Európának tartozunk azzal, hogy felegyenesedjünk és egyenes vonalú, gyorsuló mozgással célba vegyünk a győzelmet, ami elismertséggel, büszkeséggel, és hírnévvel kecsegtet. Saját magunknak - vagyis a pécsi szcénának - kell bebizonyítani, hogy sokkal többre vagyunk képesek.
A tét, hogy lesz-e pezsgő, színvonalas képzőművészet Pécsett. Hogy lesznek-e egymást követő progresszív képzőművészeti kiállítások, konferenciák, megmozdulások, különös tekintettel arra, hogy megmarad-e teljes egészében képző-és iparművészeti felületnek a Zsolnay-negyedben álló Nagy Kiállítótér. Hogy jöhetnek-e elismert művészek a világ minden tájáról teljes életműveket bemutatni. Hogy jöhetnek-e rangos intézmények képviselői, igazgatói, művészettörténészek, esztéták előadásokat tartani. Hogy képesek vagyunk-e szerteágazó nemzetközi kapcsolatokat kiépíteni és ápolni; műtermeket biztosítani művészeinknek; progresszív köztéri szobrok-installációk projektjeit végig vinni, egészen addig míg végül azokat felavatjuk; be tudjuk-e indítani a jelenleg nemlétező lokális műkereskedelmet. Hogy képesek vagyunk-e Artfaireket rendezni; magazinokat kiokumulálni és kiadni; a képzővészetnek különféle alternatív fórumokat teremteni; a Művészeti Kar szinvonalán dinamikusabban dolgozni, azt ugyanúgy ahogy az egész magánvalónkat az anyagi kátyúból kihúzni; non-profit és for-profit galériákat létesíteni a városban; jelentősen növelni a képzőművészetet kedvelők jelenleg elhanyagolható hányadát; képesek vagyunk-e nemzeközi és hazai pályázatokat írni, hogy kiegészítsük a büdzsét. Hogy képesek vagyunk-e ellenőrizhetően átlátni a kultúrára költött pénzt, és ha azzal kifogásunk van, mert keveseljük, akkor tárgyalni az illetékesekkel. Hogy képesek vagyunk-e kellő szinten öngondoskodó módon élni és létezni.
Sokat mondtam? Véleményem szerint ne érjük be kevesebbel.
Ezért javaslok összehívni egy rendkívüli ülést, valamikor ezen a héten vagy a következő héten, hogy minél nagyobb szakmai részvéttel kidolgozzunk egy közös stratégiát.
Szűkséges egy fórum, ahol az egyetemi hallgatók és a művészek tisztába kerülhetnek a város, illetve intézmények anyagi jellegű problémáival, és azokkal a tényezőkkel, amik a fejlődést gátolják, hogy aztán gondolataikkal előmozdítsák a jelenlegi helyzetet. (Ugyanez lehet a Művészeti Kar receptje is.) Önkéntességet is lehet szervezni, amely számos elintézendő ügyön dolgozhat: pályázatok keresése és megírása, intézmények háttérmunkája stb stb.
Az idő sürget, mert ezen a hétfőn - azaz ma - lesz egy szűk szakmai vita és szerdán lesz a meghallgatás az Önkormányzattal. Amennyiben megvalósul, a Rendkívüli Ülésre természetesen várjuk szeretettel Gamus Árpádot is, mert Ő is a közös ügyért tevékenykedik.
Rita és Attilla, kérlek tájékoztassatok minket mikor és hol lesz a mai gyűlés, biztosan van még, aki kötelességének érzi hogy megjelenjen. Kb. délután 5 órára számíthatunk. (Én ezért maradok itt Pécsen pedig lenne más dolgom.) A jelentkezők számától tegyük függővé hol lesz a mai gyűlés. sokra nem kell számítani
Ki kell találnunk mit szeretnénk, és azt a Kulturális Bizottság és a Zsolnay Örökség Kht. tudtára kell adni a legmegfelelőbb formában. Véleményem szerint meg kell teremtenünk "szakszervezetünket", mely érdekeinket magas fokon képviselni tudja. Szerintem úgy érdemes megszervezni a
- nem hétfői, nem szerdai - találkozót, hogy akár 40 - 50 fő is képes legyen jelen lenni, illetve meg kell adni a lehetőséget minden jelenlévőnek, hogy építő jelleggel kifejezhesse gondolatát.
Én hajnalokba folyó tevékenységgel gondolkozom, írok - vannak közülünk még páran mártírok; gondolkozzunk most közösen -, pedig én nem Pécsett képzelem el a jövőmet, komolyabb érdekeim nem fűződnek hozzá.
Valami mégis hajt.
Céljaink közösek.
Itt van az e-mail fóruma. Kérem mindnyájan osszák meg, mit gondolnak az ülésről, és itt elindítható egy levélfolyam. A hallgatóktól is elvárható az aktivitás, hogy kifejezzék mik az igényeik, illetve hogyan képzelik el a megvalósítást. Az első ülést kell megszervezni, utána már könnyebben megy a többi. Cselekszünk vagy marad a helyzet sekélyes?
Van egy
blog, melyet Doboviczky Attila Gyenis Tibor közreműködésével azért fejlesztettek, hogy látogassák és szóljanak hozzá akár a Nyílt levél ügyében. Más fontos adalékok is megtalálhatók itt a Közelítéssel kapcsolatban.
Azonban az itt elharapózott hangulatot barátságossá kell tennünk.
Levelemben tán van helyesírási hiba és van egy két naivitás, de majd Önök, Ti kijavíthatjátok.
Barátsággal és pozitív válaszokban bízva:
Gerő Ambrus
PTE, Művészeti Kar, hatod éves festő szakos hallgató
Pécs, 2011, május 9.
