2011. június 24., péntek

Védjük meg a művészet helyszíneit !!!



Pécsett a képzőművészet újabb helyszínnel lett szegényebb; jóllehet a Zsolnay Negyedben és Baranya megyei Múzeumnál is  "Nagy Kiállítóterek" nyíltak, a város több fontos kiállítóhelyet elvesztett. Januártól a Közelítés Művészeti Egyesület működtette HattyúHáz Kiállítóterem zárt be, mely közel tíz évig működött. Májusban a Pécs-Baranya Megyei Művészek Társasága Egyesület működtette Tűztorony Galéria is bezárt. Júniusban megszűnik a huszonhét éve működő Pécsi Kisgaléria is.

Sajnos, egy igen rossz tendenciáról beszélhetünk, nem csak helyi, de országos szinten egyaránt. Ezen jelenség okai közt egyaránt felfedezhetőek a gazdasági válság hatásai, a helyi beruházások nyomán létrejött financiális vákuum, de ugyanígy a kultúrpolitika "irányváltása", érzéketlensége a kortárs művészet vonatkozásában.




Pécs 2011-től a Kultúra Városaként határozza meg új önazonosságát. A nagy intézmények mellett a figyelem elterelődött a kisebb szervezetekről, intézményekről - melyek eddig is igen nehéz körülmények között működtek, s sorra zárnak be tradícionálissá vált helyeket. Pedig ezek támogatása létfontosságú lenne, s arányát tekintve nem is olyan horribilis összegekről van szó: a Pécsi Kisgaléria, a HattyúHáz, a Tűztorony Galéria együttes éves fenntartási költsége nem haladja meg a tíz millió forintot (miközben az új pécsi kulturális megaszervezet éves költségvetése milliárd fölötti nagyságrendű). Ez az összeg egy Pécsi Önkormányzatnak nem lehet akkora teher, mint az intézmények bezárása okozta presztízsveszteség. Nem beszélve az elvesztett munkahelyekről, programokról, szakmai-felületekről, a vizuális kultúra és a közművelődés elveszett esélyeiről.

Kérjük, kérünk, voksolj a kultúra, a művészet helyeinek megmaradása mellett !!!


Barátilag,

KME


2011. június 23., csütörtök

The Game Over!


Kedves  Művészek! Barátaim !

Amiben sokáig nem  hittem / hittünk, az sajnos bekövetkezik néhány héten belül, a  Pécsi Kisgaléria  bezárásra  kerül. A város vezetőivel folytatott korábbi személyes beszélgetésünk óta  már  látszott , hogy  baj lesz  , de a legutolsó pillanatig  hittem , hogy  nem történhet meg .
E  levelem megírásához  kellett egy kis  idő  a dolog feldolgozására.  
A 27 éve, 1984 .december 14-én  megnyitott művészeti intézményünk egy olyan speciális  igény szerint működött, amely mintegy  lehetőséget  adott a  kortárs  és  tradicionális  művészet  kamarakiállításban való bemutatására. Az elmúlt  közel három évtizedben a szakma és tárlatlátogató  közönség  315 kiállítást láthatott, melyben a pécsi és  hazai  művészek mellett   jó néhány  külföldi  művész  is  bemutatkozhatott  , mindezt egy  sajátos  kamaratermi  hangulatban. Azt  gondolom , hogy  ezzel  hozzájárulhattunk a  pécsi  képző-és iparművészet  és  művészeti képzés tekintélyének megalapozásához  és fenntartásához, elismeréséhez.
Véleményem szerint ez a megszűnés óriási vesztesége lesz a város  kultúrájának, hiszen a   2010 december 10-én  a  Zsolnay Kulturális Negyedben   megnyitott közel 1000 m2 –es felületű  kiállítóterem és a  Széchenyi téri Galériánk is más-más  lehetőséget  ad számunkra, gyakorlatilag néhány szakmailag  fontos, bár nem  nagy terjedelmű kiállításnak nagyon nehéz lesz megtalálni a helyét egy másfajta struktúrában.
Sajnos be kell látni nehezen volt védhető a helyzetünk a most divatos koncepció ellen, amely minden helyszín bevételkényszerét jelenti, s ami nem vett/vesz figyelembe szakmai értéket, a művészet  jelenre / jövőre  is  vonatkozó kihatását. Az elmúlt évek programjainak sikere - nem mellékesen a mi munkánknak is köszönhetően - a közönség  művészetről  való véleményének átformálását vagy legalább is annak lehetőségét magában hordozta. A kortárs és hagyományos  művészet váltakozó bemutatása  sikeresnek bizonyult, hiszen olyan rétegeket is  behozott a kiállító-terembe, akik  eddig csak bizonyos  tárlatokat  látogattak.
Eddig a legnagyobb problémának az tűnt (legalább is azt hittük !), hogy hogyan tudjuk megőrizni  az eddigi helyszíneket (Kisgaléria ,Széchenyi tér és Zsolnay) , nehogy a pénzhiányra hivatkozva  bármelyiket megszüntessék, mint a Hattyú Házat és Tűztorony Galériát,  sőt  azoknak  a hatáskörébe  tereljék, akik  bizony az EKF-évében  sem  bizonyították  maradéktalan hozzáértésüket. Annak az évnek az ígéret halmazai érezhetően nagyon sok kárt tettek a pécsi művészetnek, intézményrendszernek.
A  Zsolnay Kulturális Negyedben  lévő új kiállítóterem  persze lehetővé teszi  olyan  nagyobb  lélegzetvételű  tárlatok bemutatását, melyek a  közel 1000 m2 –es felületen  költségeiben és  művészi értékeiben  is meghaladják  az eddigieket. A kiköltözés  – a dolog jellegéből fakadóan -  nemcsak  egy  egyszerű  áttelepülést jelent, hanem  bizony a távolságból fakadóan a városból való kiszakadást is. Hiszen a  Kisgaléria  - legalább is   én így éltem  meg ! – nemcsak kiállítóterem volt, hanem  találkozóhely lett a művészek és  köztünk. Bárki bármikor bejöhetett hozzánk, ahol bánata, öröme  a miénk is  lett, s a  segítség sem maradt el, ha épp arra  volt szükség.
Természetesen   tudomásul veszem  a város érdekeit, el kell fogadom a döntést, de   nagyon fáj ,  hiszen én is 27 éve  dolgozom a Pécsi Galériában, minden  épületrész, minden bokor és  fa, minden fűszál  az én munkám eredményeképpen is alakult, nőtt, hozott létre egy  sajátos  belső  hangulatú  udvart, környezetet  s kiállítóhelyet.
A Polgármester úrhoz írt  utolsó levelemben azt kértem, hogy  korábbi ígéretéhez  híven támogassa a Pécsi Galéria és Vizuális  Művészeti Műhely további  intézményi és  szakmai önállóságát, mellyel  34 éve szolgálja  Pécs Város kultúráját  és  képviseli  az itt élő  képző-és  iparművészek érdekeit  itthon és  a  nemzetközi  művészeti  életben  is. Remélem ez nem szenved csorbát !
Tőletek /Önöktől  nem  kérek állásfoglalást , nem szervezek aláírásgyűjtést sem - ez elveimmel  ellenkezne! -, de elkeseredésemet tudatnom kellett ! Rábízom mindenkire  hogyan  értékeli, hogyan dolgozza fel ezt  a történést, de mondja el  baráti és szakmai körben  mi történt  Pécsett, a  Kultúra  Városában 2011 . június 23-án.
Barátsággal!
                                                                       Gamus Árpád , igazgató 

2011. május 11., szerda

anyagok a 2011.május 11-i kulturális bizottsági meghallgatásra

javaslat

Napjaink aktuális művészeti problémáira és hiányosságaira szeretnénk reflektálni és a városi testülettel közösen megoldásokat találni


 Művészeti Stratégia kidolgozása  - Tanácsadó Testület felállítása:

 -pécsi művészek, művészeti szervezetek, vizuális és gazdasági szakemberek valamint képviselők együtt működve kell, hogy lefektessék Pécs Város művészeti stratégiáját

feladatmeg kell határozni a tanács munkájában való részvétel módját

a stratégia lehetséges elemei (bővebben az egyes pontok alatt):

- a képzőművészet alulreprezentáltságának oldása


- műterem-problémák orvoslása; a differenciált bérleti díj
/ műtermek, stúdiók, galériák, kiállítóterek
- a Pécsi Galéria Működése
vitaanyagok itt (Pinczehelyi S.) és itt (KME) és itt (Gamus Á.)  itt (nyílt levél) és itt (Gamus Á.) és itt (Fabényi J.) 

megoldási javaslatok a Közelítés Művészeti Egyesület helyzetének rendezésére


Egy új szervezeti konstrukció létrehozása-  alapítvány a Pécsi Galéria javaslatával a Közelítés Művészeti Egyesülettel együttműködve
Alapítvány a Kortárs Művészetért


Az alapítvány feladatai:
- kutatás
- publikáció
- művészeti menedzsment
- kortárs gyűjteményekkel együttműködés, magán tőke bevonása,
- gyűjtemény kezelés, hagyaték kezelés
- műtárgy kereskedelem, szaktanácsadás
- művészet kommunikáció, közönség- és múzeumpedagógia


Javaslatok helyi kultúra finanszírozási modellre



- meglévő erőforrások hatékonyabbá tétele, átcsoportosítása
- kulturális járulék bevezetése, helyi frekventált speciális övezetekben a vendéglátásban
- a magántőke szponzori támogatásainak újragondolása és átcsoportosítása a kulturális szektorba
Képzőművészeti Klaszter létrehozása.
Cél: helyi képzőművészeti szervezeteket összefogó, koordináló érdekképviseleti, szakmai együttműködés kialakítása

differenciált bérleti díj


javaslat a műterem-problémák megoldására; a differenciált bérleti díj


a kérdés:
 mi a hatékonyabb: hagyni akár évekig üresen ingatlanokat, vagy csökkentett áron, de szabályozott körülmények között - kiadni ezeket rövid/középtávon

mit oldhat meg ez
- nonprofit szervezetek működésének elősegítése
- műterem-problémák orvoslása
- ki nem használt ingatlanok hasznosítása
- a kvalifikált művészeti szakemberek munkalehetőségeinek megteremtése
...

javaslat:
amennyiben a kérdés aktuálisnak tekinthető, meg kell vizsgálni a jelenlegi gyakorlatot a Holding bérleményekkel kapcsolatosan
- milyen a bérlemények kiadásának hatékonysága (mely ingatlanok állnak üresen, hol cserélődik a bérlő gyakran, )
- mennyiben egységes az árszámítási gyakorlat
- milyen tartalékok rejtőznek még a rendszerben?
_____________________ 
kérdés:
- teremthetőek-e tiszta, szabályozott viszonyok?
ingatlan piaci értékén alapuló bérleti díj számítás - vélelmezem, hogy így számítják ezt most is

javaslat:
- a differenciált bérleti díj alapjának jogosságát az önkormányzat illetékes bizottságai ítélhetik meg
/pl. közhasznúság, fontosság, tevékenység alapján

további, megfontolásra szánt javaslatok:
- adott esetben a bérleti díj műtárggyal is kompenzálható, ami által egy sajátos, városi műtárgy-gyűjtemény, műtárgy-vagyon is létrejön
/ a rezsi fizetése és az állagmegőrzés mellett, szerződéssel, a műtárgyak zsűrizett kiválasztása mellett
- lehet korlátozni, maximálni az ilyen típusú ingatlanok számát, a használat futamidejét

- ki lehet alakítani ennek egyfajta funkciók szerinti rotációját is
/pl. más egy szervező, egy alkotó-műterem, egy kiállítóhely időbeni igénye

díjszámítás – egy elképzelés/javaslat:
az ingatlan piaci értékében van megszabva a bérleti díj:
- piaci szereplőknél az ingatlan tulajdonjog forgalmi értékének 7%-ban szabják meg az éves bérleti díjat
- non-profit, közhasznú szereplőknél az ingatlan tulajdonjog forgalmi értékének 2%-ban szabják meg az éves bérleti díjat
(ez a Budapest V. kerületében alkalmazott bérleti díj számítási modell)

- ezektől el is lehet térni, ám az elv egy maghatározott sávban határozza meg a bérleti díjat



pl. ezen modell szerint egy 50 millió forint értékű ingatlan esetében az éves bérleti díj civil szervezetek esetében 1.000.000 Ft (azaz havi 83.333 Ft) vállalkozásoknál 3.500.000 Ft (azaz havi 292.000 Ft) körül alakul/alakulhat.



Mindez természetesen a döntéshozók és a döntéshozatali-végrehajtói apparátus részéről nem kis munkát, de új szemléletet követel meg, ám plusz bevételeket és az erőforrások hatékonyabb kihasználását jelentheti


várható eredmények
- művészeti, kulturális, műtermi-konglomerátumok kialakulása
- az azokra épülő vállalkozások - grafikai stúdiók, vendéglátóhelyek, szakmaspecifikus üzleti aktivitások - megtelepedése (teljes bérleti díjjal)
- létrejön/jöhet egy városi kortárs gyűjtemény
...

_________________________

- a működési modell a sport, a szociális (...) szféra számára is példa értékű lehet


Az elképzelés kidolgozása, előkészítése és bevezetése nagyban függ a kérdés gazdaságpolitikai megítélésétől, a város gazdasági potenciáljától - melyet sajnos, mindannyian jól ismerünk.
Mégis, azt gondolom, érdemes legalább elvi szinten foglalkozni a kérdéssel, konkrét számításokat és hatáselemzéseket végezni a differenciált bérleti díjak bevezetéséről. 

művészet-kommunikációs, közönség- és múzeumpedagógiai program



egy átfogó művészetkommunikációs programcsomag kifejlesztése és közvetítése.
célja: a galéria és a ZSKN közönségének kialakítása.

A program elsősorban a jövő kortárs generációját mint kiemelten fontos célközönséget szólítja meg; célja a következő nemzedékek vizuális művészeti nevelése.

A program szerepe, hogy az általános-, ill. középiskolás fiatalokhoz szervezett módon közelebb hozza a kortárs képzőművészet, a vizuális kultúra elmeit, segítse a kortárs kultúra befogadását, művek, médiumok, tendenciák megértését és kritikai értékelését, amelynek révén művészeten túlmutató aktuális társadalmi, szociális folyamatok jelenítődnek meg.
Fontos szándéka a programnak, hogy a foglalkozások segítségével, a multimediális eszközrendszer használata közvetítésével a résztvevőket kreatív gondolkodásra, alkotótevékenységre késztesse.

A művészetkommunikációs szolgáltatás kifejlesztésében olyan országosan ismert, aktív szakmai stáb (művészek, művészettörténészek, a vizuális kultúra kutatói)
vennének részt, akik az elmúlt években/évtizedekben alakították a hazai művészetpedagógia gyakorlatát és módszertanát. Ld. székesfehérvári képtár, Miskolci Múzeum, Paksi képtár, Műcsarnok, LUMU

A programsorozatba bekapcsolódhatnak egyének és csoportok (osztályok, vagy más közösségek).
Ideálisan egy olyan programcsomag kifejlesztése perspektivikus, amely a normál tanterv kerettárgyaiba integrálódik,
de önálló ismeret- és foglalkoztatás-típusként is működőképes.

Elemei:

-          csoportos foglalkozások az oktatási és a kiállítási intézményekben, ill. egyéb helyszíneken
-          multimédiás foglalkoztató- és oktató-anyag (programtól és helytől függetlenül felhasználható), CD-n, ill. on-line
-          foglalkoztató füzetek, kiadványok
-          „kulturális GPS”, virtuális múzeumlátogatás, kulturális túrák, stb.
-          A város mint kulturális jelenség vizsgálata-kutatása

Módja és célja:
-          célcsoport: óvodák, általános iskolák, középiskolák, művészetet kedvelő közönség
-          minden célcsoporthoz más és más programmal lehet megszólítani, a Pécsi Galéria kiállítási programjaihoz igazítva 1- 1,5 órás foglalkozatási programcsomagot tervezünk. A foglalkozások heti rendszerességgel történnek
-          A múzeumpedagógiának a maga szerény módján, hiszen keveset találkozik ugyanazzal a csoporttal, támogatnia kell a pozitív családi és iskolai nevelési folyamatokat


Együttműködési prioritások az oktatási tárcával:
-       az általános iskolai tananyagban meg kell, hogy jelenjen ez a program, hasonlóan, ahogy az örökség is bevezetésre került
-       a csoportok szállítására is kell megoldást találni, a helyi tömegközlekedéssel egyeztetve, ki kell eszközölni egy megbízható folyamatos konstrukciót.*

Tervezett források:
-       OFA  és egyéb nemzetközi pályázat,
-       erre a programhoz az Önkormányzatnak kell, hogy csoportosítsanak a pécsi galériához szakmailag alkalmas státuszokat, ha nincs ilyen szabadítsanak fel.

       * Hemrik László: A kortárs művészet múzeumpedagógiai megközelítésének lehetőségei. 


a képzőművészet alulreprezentáltságának oldása, egyéb javaslatok

- köztéri munkák létrehozásának támogatása, konfliktusos helyzetek oldása:
az ülésen sajnos csak érintőlegesen jutott szó Makra Zoltán - Palatinus Dóra 37 nm c. munkájáról, annak elhelyezése, felálllítása körüli konfliktushelyzetről. Az esetlegesen létrejövő Tanácsadó Testületnek ilyen konfliktushelyzetek feloldásában, a helyzet megelőzésében lehet szerepe...

- közterek - utck, terek (...) -  elnevezése elhunyt, helyi neves művészekről, kulturális szakeberekről. Ez is közösség-, ill. szemléletforáló erő/lépés: Pierre Vasarely és a bauhauslerek mellett Martyn Ferenc, Bocz Gyula, Dombay Győző, Ficzek Ferenc, Kígyós Sándor, Eck Imre, Jegenyés János, Bükkösdi László nevét, emlékét méltán viselheti Pécsett köztér.

Képzőművészeti díj Pécsett - vitaanyag



Szükséges Pécsett egy olyan nívós képzőművészeti díj létrehozása, amely egyfelől a szakma elismerését jelenti, más részt a kortárs képzőművészet rangját és elismertségét  emeli Pécs városában és nyitott diskurzust ad la közönség felé is. Az elmúlt évek egyik legrangosabb Budapesten létrehozott művészeti díját, az AVIVA díj működési modelljét szeretnénk felhozni példának. A díjat Petrányi Zsolt a Műcsarnok egykori vezetője adjusztálta, az AVIVA Biztosítóval. 
A díjra szakmai kurátorok adnak jelölést, 4-5 művészt  vagy alkotó csoportot tudnak jelölni, akik az elmúlt években kiemelkedő szakmai tevékenységet végeztek, minden kurátor 1 művészt közvetít. A kijelölt művészek kiállítási lehetőséget kaphatnak a Pécsi Galériába  (ZSKN). A Díjat egy szakmai zsűri dönti el, illetve a közönség is szavazhat egy külön díjra.
- évről-évre aktivál egy párbeszédet a helyi szcéna a város lakossága és a galéria között.


A díj költségei tartalmazzák:
- magát a művészeti díjat
- szakmai kuratórium költségeit
- a kiállítás költségeit
- a kiállítás katalógusának költségeit.


várható eredmény:
kortárs művészet népszerűsítése, propagálása, múzeum és galériába járó közönség növelése, egy párbeszéd a várossal. A helyi szakmai teljesítmény helyi elismerése.

2011. május 9., hétfő

vitaanyag 13 - Gerő Ambrus körlevele


Tisztelt Tanáraim és Kollégáim.
Kérem engedjék meg, hogy előbbre hozzam a június 9 -i határidőt és a vázolt probléma felvetéstől is némiképp eltérjek.  
Valamint engedjék meg, hogy őszintén beszélhessek Önökhöz, mint egy fiatal művész, aki egyre inkább aggódik és szeretné, ha Pécs képző- és iparművészete előrébb lépne. Sőt, nem is az előrelépés a jó szó. Hiszem, hogy olyan  humánerőforrás-potenciállal rendelkezik városunk, hogy energia befektetéssel, az egymásra odafigyeléssel egy olyan presztízst érhetnénk el a képzőművészet terén, mint amellyel egy francia vagy német "kisváros" rendelkezik. Jóllehet anyagi forrásaink jelen pillanatban nem így festenek. Tisztában vagyok Pécs város kb. 35- 40 milliárdos adósságával.
Őszintén szólva, úgy látom magunkat - a szcénát - ,mint akik a szakadék szélén állnak, egymást harapják, némák, és mindjárt bele esnek a mély, hosszú, végtelen verembe. Ha így folytatjuk, ott is marad sok időre ez a szeretetre méltó szcéna. 
Van egy másik víziom is: zuhanunk anélkül, hogy megálljt tudnánk parancsolni a gravitációnak. Úgy érzem esünk, szétesünk és nem tudjuk irányunkat megváltoztatni; pedig tudom nincs más perspektíva csak fölfelé, és ezt Önök, Ti is így szeretnétek, mert mindnyájan bízunk és reménykedünk valami jobban.
Érdekes hogy ezt pont én mondom, a pár napja született Nyílt levél egyik névtelen aláírás gyűjtője, hiszen most már én is azok közé tartozom akiket egyesek nem szívlelnek.Barátaim! Ne ellenségeskedjünk. Gyakoroljunk önkritikát. Tartsunk össze. Tegye mindenki szívére a kezét és nézze meg mennyit tett a közös ügyekért. De nem is ez a legfőbb, hanem az, hogy mennyire leszünk motiváltak abban, hogy harcoljunk mától a vizuális művészetért.
Mondok valamit így nagy okoskodva: szerintem a köztünk oly csekély és gyenge minőségű KOMMUNIKÁCIÓ nagyban hozzájárult a Közelítés álmának szertefoszlásához, mely álom a Hattyúház "székhely" megmaradása volt. Már nem tudjuk meg mi lett volna, ha meghúzza valaki a vészharangot úgy igazából, izmosan. De én most ezt teszem. (Bevallom, én sem mentem oda Varga Ritához és Doboviczky Attillához azzal, hogy mit tudok segíteni, annak érdekében, hogy ne szűnjön meg a Király utcai galéria és stb és stb.)
Most visszatérnék a segítségnyújtás kérdéséhez: eddig miért nem kapcsolódott be Pécs művészeti szcénája, hogy tolja a Pécsi Galéria szekerét? Miért nem volt köztünk igazi, átfogó stratégiával rendelkező együttműködés? Mert nem volt köztünk egység, kommunikáció, együttműködés, testvériség, és ezen kell most sokat dolgozni.
Sokkal fontosabb a Nyílt levelünk kérdésénél, hogy Mi, a szakmabeliek képesek vagyunk-e fátylat borítani vélt személyes sérelmeinkre, és egységként felállni a város önkormányzatának Kulturális Bizottsága és a Zsolnay Örökség Kht elött. Tovább megyek: Erópa Kulturális Fővárosaként nekünk Pécs lakosságának, Magyarországnak és Európának tartozunk azzal, hogy felegyenesedjünk és egyenes vonalú, gyorsuló mozgással célba vegyünk a győzelmet, ami elismertséggel, büszkeséggel, és hírnévvel kecsegtet. Saját magunknak - vagyis a pécsi szcénának - kell bebizonyítani, hogy sokkal többre vagyunk képesek.
A tét, hogy lesz-e pezsgő, színvonalas képzőművészet Pécsett. Hogy lesznek-e egymást követő progresszív képzőművészeti kiállítások, konferenciák, megmozdulások, különös tekintettel arra, hogy megmarad-e teljes egészében képző-és iparművészeti felületnek a Zsolnay-negyedben álló Nagy Kiállítótér. Hogy jöhetnek-e elismert művészek a világ minden tájáról teljes életműveket bemutatni. Hogy jöhetnek-e rangos intézmények képviselői, igazgatói, művészettörténészek, esztéták előadásokat tartani. Hogy képesek vagyunk-e szerteágazó nemzetközi kapcsolatokat kiépíteni és ápolni; műtermeket biztosítani művészeinknek; progresszív köztéri szobrok-installációk projektjeit végig vinni, egészen addig míg végül azokat felavatjuk; be tudjuk-e indítani a jelenleg nemlétező lokális műkereskedelmet. Hogy képesek vagyunk-e Artfaireket rendezni; magazinokat kiokumulálni és kiadni; a képzővészetnek  különféle alternatív fórumokat teremteni; a Művészeti Kar szinvonalán dinamikusabban dolgozni, azt ugyanúgy ahogy az egész magánvalónkat az anyagi kátyúból kihúzni; non-profit és for-profit galériákat létesíteni a városban; jelentősen növelni a képzőművészetet kedvelők jelenleg elhanyagolható hányadát; képesek vagyunk-e nemzeközi és hazai pályázatokat írni, hogy kiegészítsük a büdzsét. Hogy képesek vagyunk-e ellenőrizhetően átlátni  a kultúrára költött pénzt, és ha azzal kifogásunk van, mert keveseljük, akkor tárgyalni az illetékesekkel. Hogy képesek vagyunk-e kellő szinten öngondoskodó módon élni és létezni.  
Sokat mondtam? Véleményem szerint ne érjük be kevesebbel.  
Ezért javaslok összehívni egy rendkívüli ülést, valamikor  ezen a héten vagy a következő héten, hogy minél nagyobb szakmai részvéttel kidolgozzunk egy közös stratégiát.
Szűkséges egy fórum, ahol az egyetemi hallgatók és a művészek tisztába kerülhetnek a város, illetve intézmények anyagi jellegű problémáival, és azokkal a tényezőkkel, amik a fejlődést gátolják, hogy aztán gondolataikkal előmozdítsák a jelenlegi helyzetet. (Ugyanez lehet a Művészeti Kar receptje is.) Önkéntességet is lehet szervezni, amely számos elintézendő ügyön dolgozhat: pályázatok keresése és megírása, intézmények háttérmunkája stb stb.
Az idő sürget, mert ezen a hétfőn - azaz ma - lesz egy szűk szakmai vita és szerdán lesz a meghallgatás az Önkormányzattal. Amennyiben megvalósul, a Rendkívüli Ülésre természetesen várjuk szeretettel Gamus Árpádot is, mert Ő is a közös ügyért tevékenykedik.
Rita és Attilla, kérlek tájékoztassatok minket mikor és hol lesz a mai gyűlés, biztosan van még, aki kötelességének érzi hogy megjelenjen. Kb. délután 5 órára számíthatunk. (Én ezért maradok itt Pécsen pedig lenne más dolgom.) A jelentkezők számától tegyük függővé hol lesz a mai gyűlés. sokra nem kell számítani
Ki kell találnunk mit szeretnénk, és azt a Kulturális Bizottság és a Zsolnay Örökség Kht. tudtára kell adni a legmegfelelőbb formában. Véleményem szerint meg kell teremtenünk "szakszervezetünket", mely érdekeinket magas fokon képviselni tudja. Szerintem úgy érdemes megszervezni a 
  - nem hétfői, nem szerdai - találkozót, hogy akár 40 - 50 fő is képes legyen jelen lenni, illetve meg kell adni a lehetőséget minden jelenlévőnek, hogy építő jelleggel kifejezhesse gondolatát.
Én hajnalokba folyó tevékenységgel gondolkozom, írok - vannak közülünk még páran mártírok; gondolkozzunk most közösen -, pedig én nem Pécsett képzelem el a jövőmet, komolyabb érdekeim nem fűződnek hozzá.
Valami mégis hajt.
Céljaink közösek.
Itt van az e-mail fóruma. Kérem mindnyájan osszák meg, mit gondolnak az ülésről, és itt elindítható egy levélfolyam. A hallgatóktól is elvárható az aktivitás, hogy kifejezzék mik az igényeik, illetve hogyan képzelik el a megvalósítást. Az első ülést kell megszervezni, utána már könnyebben megy a többi. Cselekszünk vagy marad a helyzet sekélyes?
Van egy blog, melyet Doboviczky Attila Gyenis Tibor közreműködésével azért fejlesztettek, hogy látogassák és szóljanak hozzá akár a Nyílt levél ügyében. Más fontos adalékok is megtalálhatók itt a Közelítéssel kapcsolatban.
Azonban az itt elharapózott hangulatot barátságossá kell tennünk.
Levelemben tán van helyesírási hiba és van egy két naivitás, de majd Önök, Ti kijavíthatjátok.
Barátsággal és pozitív válaszokban bízva:

Gerő Ambrus
PTE, Művészeti Kar, hatod éves festő szakos hallgató
Pécs, 2011, május 9.

2011. május 8., vasárnap

vitaanyag 12 - Fabényi Júlia levele

dr. Fabényi Júlia, művészettörténész,  a Baranya Megyei Múzeumok főigazgatójának levele Gamus Árpádhoz



Kedves Árpi, tegnap hallottam erről a körözményről, és jó hogy átküldted,sőt, büszke vagyok rá, hogy nekem nem küldtek. Ez azt jelenti, hogy sejtik az írók/küldők Veled való együtt gondolkodásomat.

Szeretnék egyszer egy olyan levelet kapni, amiben a levélírók leírnák, hogy egy intézménynek ne legyen bevételi kötelezettsége; hogy legalább 160 millió ft legyen szakmai tevékenységre és legyen legalább 3 fő ember, aki kizárólag a szakmai dolgokkal foglalkozik. (A fenti összeg cca 3-4 kiállítás teljeskörű megvalósítását fedezheti, akár történelmi v. kortárs kiállítás)

Szeretnék kapni egyszer egy olyan levelet, amiben nem a vezetőt szapulják és várják egy újabb vezetőtől a mannát, hanem a költségvetési szervek faramuciságát piszkálnák meg.

De a levélből kitűnt, hogy a probléma sokkal komplexebb, és megjelenést, intézményi profilt és érvényes művek létrejöttét kéri számon. A felütés nem újszerű, de annál inkább mélyen a frusztrációból építkezik Világhírnév=nemzetközi pálya=intézményi elvárás. Ez az, ami sehol sem létezik.
Az Új Kiállítótér beépült egy rendszerbe, amely többek között az Új Kiállító térből szeretné magát fenntartani!!!!! (A majdani üzemeltetési számla nem a duplája, sem a triplája nem lesz a jelenlegi költségeidnek, sokkalta több lesz.)
A ZSKN költségvetése azt hiszem min. 12 szerese a jelenlegi
költségvetésednek, de ez mindössze a béreket, járulékokat és némi dologit fedezhet. Ennek a duplája kéne talán ahhoz, hogy világhírű művek létrejöjjenek. Egy olyan városban, ahol a lakosság műértő, és ha egy nap ajándékba kapnak jegyet, akkor 1700-an is eljönnek, akkor számíthatunk kiállításonként 10-15 ezer emberre. De, és ez még mindig nem a hatékony független kurátor tevékenységén múlik, legalább a kiállítás költségvetésének a felét országos reklámra költöttük. Tehát érdeklődés van, csak a rezsi számlákkal nem összeegyeztethető a jelenlegi kultúra "fogyasztó" és a kínálat megteremtéséhez szükséges egyensúly.

A művek szellemi közegben érnek! Szemmel láthatólag egy hatékony szellemi közegre is szükség lenne. (Ez így nagyon durva, de beszéljünk nyíltan: aki a Te tevékenységedet semmibe veszi, az a Nálad kiállított művészeket is semmibe veszi.) Nevezzen meg a levélíró 1 olyan pécsi fiatal művészt, akit eddig függetlenül bárkitől világhírre vitt volna egy vagy több világhírű
kurátor mostanában. Tehát abban az időszakban, amelyben a Te
tevékenységedet tartják az egész gátjának.

Jó lenne, ha egyszer az örökkön finnyogó „maximalisták” (általában borzasztóan provinciális önmagában a finnyogás és a maximalizmus ténye, de kontext függő) megpróbálnák saját esélyeiket mérlegelni és elhelyezni egy adott művészeti rendszerben és optimális lehetőségek használatán gondolkodnának.

Miből gondolja a levélíró, hogy az egyetem ott létét Te fogod
megakadályozni. Miből gondolja a levélíró, hogy a pénz beszél kutya ugat egyensúlyában a kutya mindig a másik, azaz Te, meg mi, akik igen is a semmiből és igen nagy türelemmel és odafigyeléssel várjuk az eredményeket.
Miből gondolja az illető, hogy ahogy ő nem lojális - ha már nem szakértő - a város működő kulturális hálójához, hogy talál egy olyan horgot, amin pont ő/ők akadnak fenn és viszik a világhírnév felé. Ugyan, ugyan!

Lenne még néhány megjegyzésem a dilettantizmushoz és a profizmushoz- előbbiek túlsúlya engem is halálra idegesít!, de mint ahogy nem a bepirosozásból lesz egy ünnep pirosbetűs ünnep, úgy a profi sem az önkikiáltástól lesz az.


Árpi! Minden elismerésem a munkád felé!
Baráti és kollegiális üdvözlettel

Fabényi Juli


Juttasd el kérlek a levél írójának a levelemet, Neked megvan a feladója, hisz valahonnan kaptad.

2011. május 7., szombat

vitaanyag 11 - Gyenis Tibor levele Gamus Árpádnak



Ezt a levelet többek tanácsára fogalmaztam meg, de mire átnéztük és elküldhettem volna, már eljutott hozzám Gamus Árpád reakciója a nyílt levéllel kapcsolatban. Így most ezen a fórumon is közzéteszem.

Kedves Árpád

Bizonyára hallottál arról a körlevélről, ami az új galéria sorsával kapcsolatban elindult.
Egyrészt, mint szervező, másrészt, mégis mint érdek nélküli kívülálló fordulok hozzád ebben a nehéz helyzetben. Nehéz azért is, mert ez a levél bizony tartalmaz a galéria eddigi működéséről negatív állításokat, ami az áldozatos de ennek ellenére  kritizált munkádat is érinti.
Próbálom ebben a helyzetben a pozitívumokat megragadni és elsőre talán meghökkentő, de arra kérni, hogy fontold meg a levél aláírást. Ugyanis annak bőven lehetnek eredményei.

A szöveg, ha megnézed, többször is úgy beszél a Pécsi Galériáról, mint egy kényszerpálya áldozatáról és egyáltalán nem személyi hibaként  exponáltuk azt, amit azért sajnos muszáj kimondani. Nem azért, mert valakit kritizálni kell, vagy meg kell bántani, hanem mert ez segíti a konszenzus lehetőségét, így könnyebb megkezdeni az önkormányzat felé érvényesíteni az érdekeinket.
Márpedig a nehéz helyzetben, az EKF szomorú, a megosztottságból eredő tapasztalataival
csak valamilyen tényleges egyeztetéssel és hosszabb távú együttgondolkodással lehet eredményt elérni.
Szerintem, a jelenlegi galéria fő ellenérdekeltjei nem a szakmán belül vannak, és nem is igazán ellenségekről van szó, hanem erősebben prosperáló, de nem művészeti lobbiról. 
A szakmán belüli ellentétek elsimításának vagy jó, magad mellé állító diplomáciai lépésnek lehetne használni, ha aláírnád.
Ezzel könnyebben kiváltható azon kollégák szimpátiája, akik frontvonalat látnak a Galéria kapujában, és sokkal megalapozottabbá válhat, az az egyeztetés, ami elindul a Közelítés, Te és az egyéb szereplők között az egységes fellépés és a Galéria magas színvonalú jövője érdekében. Ha van sok támogató, akkor őket megnyerve Ti is könnyebben kidolgozhattok egy formát, amiben helye van az összes törekvésnek, és az energiák nem egymás nyírására mennek el.  
A nyílt és független zsűri által elbírált pályázat feltételeit és mikéntjét, pedig a szakmai érdekeltek tudják kialakítani.
Kérlek, fontold meg. A levélben foglaltak és a levelet aláírók szándéka a szakmaiság és a művészet pozíciójának javítása.
Köszönöm a figyelmedet!                                                                   

 Gyenis Tibor

Budapest, 2011. május 4.

vitaanyag 10 - A vizuális művészetek lehetőségei, Gyenis Tibor írása


A vizuális művészet lehetőségei
címen létrehozott szöveg formája nyílt levél. A nyílt levél sajátossága, hogy nem egy szerzője van, hanem fogalmazója, vagy fogalmazói. A nyílt levél akkor teljes és akkor nyeri el értelmezési keretét, és nyílt levél státuszát, ha az egyenrangúan aláírókkal együtt, teszik nyilvánossá, és juttatják el a címzetthez. Ezen a blogon eddig az aláírások, azaz a szerzők nélkül került nyilvánosságra. Az aláírás azt jelenti, hogy aki aláírja, az vállalja a szövegben leírtakat és ebben egyenrangúan osztozik a többi féllel. A nyílt levél szövege a megszólítástól az utolsó név végéig tart, és nem a szöveg végéig. Azaz az aláírók nem statiszták, hanem egyenlően állnak ki a levélben megfogalmazottakért.
Mivel még nem jutott el a címzettig, és az aláírások 2011 05. 04-i állapotot mutatnak, ezért az aláíráslista még nem végleges.

Fontos kijelenteni:
 -A nyílt levélnek nem célja egyetlen aláíróját sem pozícióhoz hozzájuttatni, ami bármilyen kapcsolatban van akár a Pécsi Galériával, akár a leendő új galériával.
-A nyílt levélnek nem célja egyetlen aláíróját sem kiállítási lehetőséghez, vagy kurátori szerephez juttatni.
-A nyílt levélnek nem célja közreműködni a Pécsi Galéria megszüntetésében, vagy átalakításában.

Aki veszi a fáradtságot, és beszél a nyílt levél egy aláírójával, az tapasztalhatja, hogy a levél célja az új galéria szakmai önállóságát és az együttműködést támogatni.

Idáig, mint az egyik aláíró, a levél tartalmi értelmezéséhez és a többi aláíró nevében szóltam, innen magánszemélyként röviden szeretnék reagálni Gamus Árpád szövegére.

Gamus Árpád a szervezők névnélküliségét kifogásolva olyan retorikát alkalmaz, amiben az irányítás, szervezkedés gödörásás, arcnélküliség, Brutus és névnélküli próféták kifejezésekkel megpróbálja  a szervezőket elkülöníteni és más státuszt tulajdonítani az aláíróknak.
Ezt azért tartom veszélyes játéknak, mert ezzel azt állítja, hogy az aláírók tudatlanul, meggondolatlanul, esetleg alárendeltként adják az aláírásukat két irányítónak: Gellér B Istvánnak és Gyenis Tibornak. Azt is állítja, hogy a levél aláírói aláássák a pécsi képző- és iparművészet megmentését. „Árnyékot vet az eredetileg tiszta szakmai elképzelésre”, és bizonyára sötét játszmák zajlanak a háttérben. Javaslom megfontolásra azt, hogy ha valaki aláír valamit, azt azért teszi, mert érti és egyetért vele. Márpedig ezzel a kriminalizáló és szétválasztó módszerrel nem egykönnyű párbeszédet folytatni. Ráadásul a nyílt levelet, mint véleménynyilvánítási formát, kétes és rosszakaratú eljárásként sugalmazni, mások vélemény-nyilvánítási jogának kétségbevonását is jelenti. Ez pedig tiltakozást válthat ki. A szöveg ezen aspektusai helyett a továbbiakban megpróbálok szakmai szempontból hozzászólni, azt remélve, hogy a kiszélesedő, párbeszédes mederben tartott vita segít a megoldási horizontok kitágításában.

Nyílt levelünkben a Pécsi Galériát és az Új Galériát, mint külön tárgyalandó jelenségkört javasoltuk függetlenül attól, hogy van-e lehetőség új intézményt egyelőre létrehozni, mert így nem veszítjük el az új és komlexebb működési szisztéma egyedülálló lehetőségét. Ez persze számtalan stratégiai, és együttműködési kérdést is jelent, aminek megvitatásába sokakat be kell vonni. A Közelítésnek komolyan előkészített anyagai részben itt olvashatóak. Jó lenne látni a Pécsi Galériától is valamilyen tervezetet erre az átmeneti időszakra, és persze a későbbiekre is. Az nagyszerű, hogy megvan egy évre a kiállítási program, de sokak önkéntes(!) aktivitását is be lehetne vonni, abba a nehéz de nagyon izgalmas, és tanulságos folyamatba, ami a közönséggel folytatott párbeszédet jelenti az új hely és az új galériaépület megismerésénél. Ezért kicsit aggasztó számomra a „közönség odaszoktatása” megfogalmazás illetve a „közönség automatizmusa” fordulatok.  Az újdonság, az építés, változás vitális, kíváncsiságot kiváltó jelenségek, különösen ekkora méretekben, Ezért bizonyosan nem az automatizmus és a szoktatás az, ami motivációt és új élményt jelenthet a közönségnek. A szemlélet nem pénzkérdés. Gamus Árpád nagyon szűkös forrásokból működteti a galériát, sok-sok áldozattal önzetlen segítséggel. Sokféle elvárásnak kell megfelelnie. Ebben szerintem teljes konszenzus van. Mindenki elismeri a széttartó feladatok terhét és a kényszerű kompromisszumok keservét. Viszont nehéz úgy változtatni módszereken, ha a kritikára az ellenérvek nagy része a kevés pénzt jelöli meg és fedezetül a hatalmas áldozatokat. Lehet, hogy érdemes lenne pár módszert feláldozni, vagy beemelni.  Számos egyesület és szervezet van a városban, ahol még mostohább körülmények ellenére is komoly pályázati sikereket értek el. Például a Közelítés. No és a művészeti szintér többi katonája, a művészek is nagyrészt ingyen dolgoznak, vagy életük jelentős részét pénzkeresésre, és nem az alkotómunkára fordítják. Ne feledkezzünk meg az ő áldozatukról sem. Fontos kérdéskörnek tartanám a művészek és a leendő galéria céljainál és működésében a művészekkel való viszony artikulálását. Egyrészt azért, mert Pécsett más vidéki városhoz képest jelentős a művészek száma és hagyományosan is a művészek sikeresen szerepet vállaltak és vállalnak az intézmények működtetésében. Ez olyan erőforrás, ráadásul „önkéntessége” miatt, amit jól lehetne használni a szűk források mellett.  Máris lenne egy karakteres művészet-fogalom alakító tényező, ami egy jó struktúra esetén Pécs sajátossága is lehet! A figyelemért folytatott nehéz küzdelemben a kiállítás-rendezés bekérem, kilógatom, nézzétek, leszedem gyakorlata bizonyosan megreformálandó, de legalábbis megtámogatandó. Az idei évben az új épületben rendezett kiállítások rendkívül fontosak, és erősen befolyásolják a kilátogatók későbbi kirándulásait.  Ezért az „odaszoktatás „és a jelenlegi kiállításrendezési gyakorlat nem sejtet semmilyen paradigmaváltást és aláíró művészek száma pedig azt is jelzi, hogy a jelenlegi kapcsolattartási technika és a jövőre vonatkozó tervek bőven egyeztetésre szorulnak. Ha erre nyitott a Pécsi Galéria, mint intézmény, bizonyára jelentős előnyt lehetne kovácsolni még mindig az épülő, alakuló negyed, és a befogadó zsengeségéből, olyat, amit a nem művészettel foglalkozók biztosan nem tudnának.
2011. május 5.